Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Csiffáry Gergely: Az „Egri dohánygyár története” kiállítás megrendezéséről

4. ábra. Részlet a gyártörténeti kiállításból. kezdetben kézzel történő gyártás technikájának rokonságát és minőségi különbségét. A gyártörténeti kiállításnál különös gonddal ügyeltünk arra, hogy a termelés, a szivargyártás, mint a dohánygyár eredendő profilja kerüljön és maradjon a középpontban, amit két úton egyrészt a kiállított anyag terjedelmével, részletességével, másrészt az elhelyezéssel értünk el. Az 1. és 2. tárolószekrények között tablón kaptak helyet a dohánygyár 1945 előtti szivartermékei. Itt azt a 12 legjellemzőbb szivarfajtát láthattuk, amit a szivargyártási osztály dolgozói a kiállításra készítettek, ugyanakkor a tabló jól mutatta a régi szivarformák gazdag változatát. A dohánygyár régi felszerelési tárgyait a 2. tárolószekrény tartalmazta, ahol 1896-ból származó mérleg, s a szivargyártó asztal takarítására használt fújtató volt. A háttérben a szivarfonónők munkájáról készült felvételeket láthattuk. A gyár 1930 körüli években tér át a kézi cigarettagyártásra. A gyártás eszközei közül a kézi cigaretta töltő, továbbá a cigarettavég levágó olló kerültek a kiállításba. Érdekes összevetésre adott alkalmat a kézi cigaretta töltővel való gyártás hatékonysága a mai gépesített tömegtermeléssel, amikor 1 perc alatt termel a gép annyit, mint 1930 körül 1 munkásnő 8 óra során elkészített. A kézi szivargyártás bemutatására a legjobb lehetőségnek az mutatkozott, ha az egész termelési folyamatot önálló egységként tudjuk a kiállításba illeszteni. Ezt egy kétszemélyes szivargyártó asztal beállításával értük el. így mód nyílott a szivargyártás keresztmetszetét láttatni mindazokkal a felszerelésekkel, amelyeket a szivarfonónők használtak. E célból az asztalt felszereltük dohánylevéllel, 336