Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Csiffáry Gergely: Az „Egri dohánygyár története” kiállítás megrendezéséről

félkész és kész szivarbábokkal. Ezúton sikerült a látogató számára plasztikussá tenni a szivargyártás közel nyolc évtizede azonos technológiáját. Külön kiállítási asztalon kaptak helyet a szivarcsomagolás egykorú eszközei: a kötegelő gép, enyvező tepsi, állványos keret. A szivargyártó asztal és a csomagolás eszközeit bemutató asztal egyaránt körbejárható volt. A felszabadulástól induló új korszakot (3. tabló) a dinamikusságával és mozgalmasságával igyekeztünk bemutatni. A háború utáni termelés beindulását, a gyors talpraállást korabeli, egri újságcikkek, fényképek érzékeltették. Hasonlóképpen újságcikkek, fényképek számoltak be az 1946 novemberében lezajlott jubileumi ünnepségekről. A 4 —7. tablókon a gyár legújabbkori történetének bemutatása volt a fő cél. A nagyarányú műszaki fejlesztés és az 1965 — 1971. közötti gyárrekonstrukció eredményeként, a dohánygyár iparági élvonalba kerülését szöveges tájékoztató részetezte. A műszaki fejlesztés mellett célunk volt a szociális és kulturális fejlődés felvázolása. A korszerű nagyvállalat helyét a magyar dohányiparban és Heves megye iparában nagyméretű színes felvételek mutatták be. A kiállítás záró részében az Egri Dohánygyár jelenkori termékeiből, a közforgalomban levő cigaretták és szivarok, valamint reklám cigaretták közül válogattunk ki három tablóra való anyagot. A gyártörténeti kiállítás rendezésének problémái Az egybegyűjtött emlékanyag főbb csoportjai a következők voltak: egyrészt a termelés folyamatos eszközei (gépek, berendezések, munkaeszközök), másrészt a terület iparának legjellemzőbb termékei, valamint a termelési módra, a termelési viszonyokra jellemző — az embernek a termelésben betöltött szerepét tükröző — tárgyak. A műszaki felszereltség, a régi gépi berendezések, gyártóeszközök bemutatásához egyszerre volt rajzos-szöveges leírás a gyár alapításától a felszabadulás időszakáig, de megvoltak a kézi szivargyártás, szivar csomagolás és a kézi cigarettagyártás eszközei is. A gépek és eszközök méreteiknél fogva eleve korlátot szabnak a kiállításba illesztésnél. így azokat a nagyobb eszközöket, amelyeket csupán rajzban, vagy fénykép segítségével tudtunk bemutatni, érdemes lenne a leendő állandó kiállításra makett formájában bevinni. A dohánygyár régi termékeiből kevesebb, míg a jelenkori gyártmányokból (cigaretta, szivar) valamennyi rendelkezésre állt. A gyár működéstörténetéhez rajzok, térképek, könyvek, igazolványok, fotók, pecsétek — döntően dokumentumok — álltak rendelkezésünkre. A termelési módra, a termelési viszonyokra jellemző anyagot a műszaki leírások, a szivargyártási és szivarcsomagolási Rendeletek Tárai szolgáltattak, valamint a meglevő nyugdíj és más bérszabályzatok. A gyártörténeti kiállítás rendezésének további problémája a munka szakszerűsége, amely minden esetben kétirányú volt: egyrészt történész-muzeológus, másrészt esetünkben élelmiszeripari szakértő feladata. Ez pedig azt jelentette, hogy a kiállítás rendezés során szükség volt gyári szakemberek segítségére és tanácsára, ill. az üzemi párt és társadalmi szervek támogatására is. Végső soron a gyártörténeti kiállításnál sikerült a kialakult elvek és gyakorlat szerint biztosítani, hogy a háromdimenziós tárgyi anyag érvényesüljön, míg a nyomtatott, írásos és fotódokumentáció a tárgyak mondanivalóját támassza alá. 22 Egri Múzeum Évkönyve XIII. 337