Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

ápolónő és én kaptuk el, hogy a beteggel együtt a földre ne zuhanjon. Elképzelhető mit ért ennek az orvosnak a működése és a paciens amikor megkapta az orvosi vényt, gondolkodhatott, hogy bevegye e a gyógyszert. Dr. Lestyán Pál főorvos-helyettesre más természetű panaszok voltak. Igen kedvelte a vetkőztetést. A fiatal és szép munkásnőket még akkor is levetkőztette, ha erre semmi szükség sem volt. Vizsgálat címén azután összefogdosta és tapogatta az áldozatot. Az egyik fiatal nőnek a mellbimbóját a szájába vette, aki egy jókora pofonnal figyelmeztette, hogy ez nem tartozik a vizsgálathoz. Ezeket a példákat azért említettem meg, hogy érthetővé váljon azok számára, akik csak hírből halottak vagy olvastak a Horthy éra szociálpitikájáról. Hogy miért tűrték a dolgozók ezeket az állapotokat? Nem tűrték és harcoltak ellene. Lestyán dr. ügyét az elvtársaink választmány elé vitték, de az erkölcsprédikátor választmányi tagok a panaszt még jegyzőkönyvezni sem hagyták. Mert az OTI csak egy csepp volta annak a rendszernek a vizéből. Hiszen a biztosítottak járulékaiba maga a népjólét hírhedt minisztere Vass József prépost is bele-belemarkolt, hogy egy autóval vagy villával lepje meg a szeretőit. Bosszantó körülmény volt, hogy a Szaktanács nem írta meg, hogy az egyes csoportokban jelölteknek vagy bizalmiaknál milyen adatokat közöljünk és emiatt ezeket állandóan sürgették, mint a március 30-i levelükben is : „. . . Nagyon kérjük, hogy a háztartási alkalmazottak címét sürgősen küldjék be. . . " (29) Ugyanezt tükrözi az április 2-i levél, amelyben Gál elvtárs a változatosság kedvéért : „. . . Egyben kérjük, szíveskedjék minden jelöltjük születési helyét és évét velünk közölni. Ha pedig munkaadókat is jelölnek, ezeknek a törzsszámát is." (30) Ezt a levelet kaptam délelőtt, és délután ugyancsak április 2-i keltezéssel másikat, amelyben ugyanezeket az adatokat sürgetik, mert: „A legújabb rendeletek szerint ezekre szükség van. . . .Ez az intézkedés természetesen a munkaadókra nem vonatkozik...." (31) Napközben dolgoztam és csak munkaidő után tudtam foglalkozni az ügyekkel s így érthető, hogy volt elég szaladgálni és irkálni valóm. Bosszantó volt, hogy szervezési hiányosságok miatt egy és ugyanazt a személyt három esetben is fel kellett keresnem különböző adatokért. Persze nem ült tétlenül a reakció sem. A választásokra megalakították a Dolgozók Nemzeti Blokkját. A reakció irányítója ebben a harcban is vitéz Subik Károly kanonok, érseki irodaigazgató volt, aminek nagyon örültem. Még ki sem bontakozott a választások képe, máris érzékelhető volt, hogy komoly harc lesz és szívvel lélekkel dolgoztam, hogy ennek a munkásgyűlölő főpapnak leckét adjak. Az értekezleteken szinte mániákusan ismételtem az elvtársaimnak, hogy most kell megmutatnunk ennek a gyűlölt ellenfelünknek, hogy mit tudunk. Persze ők nyugodtabban készülődtek, mert rendelkezésükre állt minden : Az OTI az altisztektől kezdve az ügyvezető igazgatóig, a megye területén levő üzemek gyárak tisztviselőinek a zöme, az erdőgazdaságok, a megye valamennyi plébánosa, pedagógusa, jegyzője, jószágkormányzója, vallásos szervezete (csak Egerben volt vagy 32), a pénzügyőrség és amint kitűnt a csendőrség is. Egyedül a pénzügyőrség szerepét ismertetem. Az volt a feladata, hogy a hatáskörébe tartozó italmérők, vendéglősök és kiskereskedők megdolgozását végezzék el. A csendőrség és a többiek feladatát nem kell ismertetnem. A Subik által irányított vezérkarban jogakadémiai tanár, nyomdaigazgató, az OTI igazgatója és néhány tisztviselője, bank és gyárigazgatók, az Ipartestület titkára, a Keresztény Iparoskör elnöke és a ker. szocialista szakszervezetek elnöksége foglalt helyet. A mi vezérkarunk teljes egészében egyszerű, szervezett munkásokból állt, és mindazok az intézmények, hatósági szervek és egyebek, amelyeket felsoroltam egységes, ellenséges tömbként álltak velünk szem282