Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után II.

ben. A hatalmi szervek, közlekedési és hírközlő eszközök stb. előnyén kívül ez a tömb a választások során a legdurvább uszítástól, csalástól és törvénysértéstől sem riadt vissza, hogy képviselőinket kiszorítsa abból az intézményből, amit a szervezett munkásság alkotott a beteg munkások segélyezésére. A mondottak után érthető, hogy a reakció kényelmesebben és magabiztosabban készült a választásokra, mint mi. A mi feladatunk az volt, hogy felvilágosítsuk a biztosított ipari, mezőgazdasági munkásokat, háztartási alkalmazottakat, pénzügyi és kereskedelmi alkalmazottakat és megnyerjük őket. A munkaadók közül a kisparosokat, kereskedőket és a háztartási munkaadókat. Még középiparost sem találtunk, nemhogy gyárost, aki a jelölésünket vállalta volna. Mindezt azért ismertettem, hogy à szembenálló erőviszonyokat nagyjából vázoljam, mert a légkört, amelyben ez a harc folyt csak a sorok közt lehet érzékelni. Akkor mi állandóan ezt a dögletes légkört élveztük. A Szaktanács ápr. 6. 9. és 10-i leveleiből láttam, hogy a jelöltjeink névsora kezd kialakulni és a szavazatszedő bizottságokba is be kellett elvtársainkat jelenteni. A Nagybátonyban alakítandó bizottsággal kapcsolatban közöltem az ügyvezetővel, hogy vegye fel a kapcsolatot Orosz Márton elvtársunkkal. A 10-i levélben megkaptam a jelöltjeink listáit is. (32) (33) (34) Az ellenfelet már bemutattam: Dolgozók Nemzeti Blokkja. Amikor tisztázódott, hogy kikkel is megyünk a választásokba, a mi nevünk : A Szervezett Munkások és Demokratikus Polgárok Blokkja lett. A kisiparosok, kiskereskedők, háztartási munkaadók listáján kénytelenek voltunk olyan polgárokat jelölni, akiknek úgyszólván semmi kapcsolatuk nem volt a szervezett munkásokkal, de szimpatizáltak velük. A listánk miatt az első fricskát az OTI-ban kaptam. Volt egy merevlábú tisztviselő, aki megkérdezte, hogy milyen lista számára akarom kijegyezni a munkaadói törzsszámokat. Megmondtam neki, hogy a Szervezett Munkások. .. Gúnyosan elhúzta a száját — Ilyen is van? Ha a munkásosztályt sértette valaki, nyomban megfizettem érte, ha másként nem a nyelvemmel. — Igen van, és Ön is rövidesen meg fog ismerkedni vele— mondtam dühösen. Akkor azonban még nem ijedt meg, mert szállóigévé vált Subik kijelentése: „Le fogjuk lépni őket, még hírmondójuk sem kerül be a választmányba". Ez az úr pedig OTI tisztviselő volt és tájékozott volt a dolgokról, és mindig fintorgott mindaddig, amíg magától rá nem jött, hogy jó lesz vigyázni, mert úgy fordulhat a dolog, hogy szállóige ide, szállóige oda ezekből a vörösökből mégiscsak bekerülhet annyi, amennyi kipenderítheti őt az OTI-ból. A választásokkal kapcsolatban ápr. 10-én szólalat meg először a klérus lapja az EGER с napilap. A lap néhány cikke aránylag mérsékelt hangot ütött meg mindaddig, amíg az első kellemetlen meglepetést nem okoztuk a Blokknak. Ez olyan érzékenyen érintette őket, hogy dühükben a választások végéig nap mint nap rágalmazó és uszítóhangú cikkeivel próbálta ellenünk fordítani a közhangulatot. A cikk többek közt a következőket írja: „A szociáldemokraták érthető nosztalgiával gondolnak vissza arra az időre, amikor a jelenlegi intézet elődjében az Országos Munkásbiztosító Pénztárban ők voltak az urak, a munkások, s az állam pénzén kényelmes jólétben élve a munkásság forradalmosítását, az ország bolsevizálását készítették elő Bokányiak, Garbaiék s a bolseviki vezérkar majdnem minden tagja. .. . Az érdekelteknek tehát most már csak két kötelességük van: az egyik, hogy öntudatosan meglássa azt, mily óriási nemzeti érdekek forognak kockán a május 12-i választásokon, a másik pedig az, hogy szakítva a hagyományos kényelmeskedéssel és nemtörődömséggel, mindenki megjelenjék az urnák előtt." 283