Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II.
4. A fogaskerékkel való vonalas díszítés a XI. század végén terjed el. Még a III. sz. első felében is népszerű. 5. A XII—XIII. sz. fordulója körüli évtizedekben feltűnnek majd fokozatosan elterjednek a sárgás színű, magasabb hőfokon kiégetett edények és a vörös festés. 6. A XII. századig a fazekak, csuprok szájpereme ívesen kihajló. Később gyűrűs, bordázott peremkiképzéssel készülnek az edények, a XIII. század elejétől ez az általános. 7. A hornyolt edények a XIII. század második felében tűnnek fel és a XIII. sz. végén kezdik tömegesebben gyártani. 8. A mázas edény a XIII. sz. második felében fordul első ízben elő, mint import áru. Báb falu megmentett kerámia anyagában nemhogy leletegyüttesünk nincs a XI. századból, de jóformán olyan töredékkel sem találkoztunk, amelyet „inkább XI. századi jellegű" darabnak tarthatnánk. Az edénytöredékek tehát a XII. század és a XIII. sz. első fele kerámiájának a jellegzetességeit tükrözik. A sárgás felületű kerámia előfordulása (úgy a bográcsok, mint a fazekak között) kétség nélkül egy a XII—XIII. sz. fordulója körüli alsó időhatárt jelöl a 2., 5., X., és Y. házakra vonatkozólag. Másrészt ugyanezekben a házakban, leletegyüttesekben, sőt olykor ugyanazon a sárga cserepén hullámdísz is előfordul, s ez a körülmény a XIII. sz. első évtizedeinél fiatalabb keltezést nem engedhet meg. Hasonlóképpen a 2., 5., X., és Y. házak bordázott és gyűrűs peremű bográcsai, fazekai készítési idejének alsó határát a XII. sz. második felében állapíthatjuk meg ; e töredékeken megfigyelhető hullámdíszek viszont a XIII. sz. első harmadánál későbbi datálás ellen vallanak. Azt kell tehát mondanunk, hogy a 2., 5., X. és Y. házak kerámia együttese e házhelyek keletkezését, e házak életét a XII —XIII. század fordulója körüli évtizedekre határozza meg. Hozzátehetjük, hogy a fogaskerék díszítésű darabok és a 4. ház edénytöredékeinek tűzdelt mintázatai még beleillenek e korszakba. A házak kerámia anyaga tehát azt inspirálja, hogy Báb falu megtalált maradványait a falu XII. sz. végi-XIII. sz. eleji részének tartsuk. A 7 házhely közötti lényeges korkülönbségre semmi nem vall. Sőt, nem lehet kizárni a 7 házhely egyidejűségét (egy nemzedékhez való tartozását) sem. Ez utóbbi, ha bizonyítást nyerne, alkalmat nyújtana, hogy a falu szerkezetéről is képet nyerjünk. Némi fogalmat alkothatnánk akkor a falu formájáról, sőt lélekszámáról is. A továbbiakban ezért figyelmet érdemelnek e feltevést erősítő mozzanatok. Állatcsontot minden házban találtunk. Az állatcsont anyagnak Matolcsi János külön tanulmányt szentelt. 18 Eredményeiből itt összefoglalólag az alábbiakat emelném ki: 1. A leletanyag a ló, a szarvasmarha, a sertés és a kutya tartására enged következtetni. Juh vagy kecske csontokra nem akadtunk. 2. Egyedül a ló fordult elő mindegyik ház hulladékában. A lócsontok aránya az eddigi 27%-os (Árpád-kori) maximum helyett itt 64%-ot tett ki. 3. A szarvasmarhának valamivel nagyobb gazdasági jelentősége volt, mint a sertésnek. 4. Valamennyi házi sertés és a lovak 40%-a fiatalon került levágásra, csikó is szerepel az anyagban. A szarvasmarha egyedek kétharmad része viszont kifejlett állat volt. 5. A vadállat állományt egyetlen kifejlett vaddisznó képviseli a feltárt anyagban. 6. A lovak nagysága az avar lovak nagyságának variációs tartományába illik. 7. Összetartozó csontok, illetőleg ugyanazon csontnak különböző darabjai több ház csontanyagából voltak összeilleszthetek. 24
