Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II.

A lóhús fogyasztásának az átlagosnál lényegesen nagyobb aránya, amely elsősorban jellemző a XII—XIII. század fordulója körüli évtizedekben Báb falu népének a táplálkozására, az átlagosnál nagyobb arányú lótenyésztésre utal. A kérdést jogosan sarkítva: a falu állattartását, gazdaságát elsősorban a ménesei jellemezték. Ebben az összefüggésben válik érthetővé, hogy mintegy 200—250 év múlva ugyanezen a területen kialakult hídvégi püspöki majorság miért specializálódott a lótenyésztésre, lóidomításra.

19 Az erre alkalmas, kaszálók, rétek önmagukban nem adnak kielégítő magyarázatot. De Báb falu állattartásának az Árpád-kori képe alapján már beszélhetünk a lótenyésztés igen régi hagyományairól, amelyek a XV. századi allodiumok kialakításánál Hídvég majorságát ebben az irányban fejlesztették. A falu nagyságrendje, keletkezése és megszűnése Az 1—5. számú házak és az X—

Y jelzésű házhelyek térképe hosszúkás romboid (vagy ovális) alakú, NY-K-i tengelyű területsávot foglalt el a dombháton (70 m hosszú és 35 m szélességű maximumok). A házak egymástól 10 — 15 méterre, sakktáblaszerűen, laza elhelyezkedésben tűntek fel. (1. kép) Az 1—5. házak kemencéjének a helyzete és a kemencékkel szemben feltételezett bejárat iránya azt sejteti, hogy e kunyhók ajtaja egy központi térség felé, azaz részben egymásra nézett. Valószínű azonban, hogy ez csak később alakult így ki, mivel a 3., 4., 5. házak, amelyek kemencéi az ÉK-i sarokban épültek, az 1. és 2. házaknál korábban létesülhettek. Erveink a következők : 1. Az ÉK-i tájolás az ősi, a hagyományos.

20 2. A 2. ház kerámiája az egész település kerámia-együttesei között a legkésőbbi jellegű.

21 (Az 1. ház kis díszítetlen cserepe nem nyújt e tekintetben támpontot). 3. Az 1. és 5. házak állatcsont anyagát kémiailag megvizsgálta Lengyel Imre. Egy-egy minta alapján megállapíthatta, hogy a házak egymáshoz viszonyított kora 100 + 20 év.

22 Lengyel vizsgálatai szerint tehát Báb falu feltárt része legalább két nemzedék (70 — 80 év) hagyatéka. A 7 házhely kerámia anyagának egyöntetűbb jellege ugyan inkább valamivel szűkebb időhatár mellett szól. Ezt látszik megerősíteni az összetartozó csonttöredékek különböző házakban való előfordulása is, amely kapcsán még a közös étkezés gondolata is felvetődik.

23 Végső esetben a konyhai hulladék egymáshoz tartozó darabjai a földkunyhók elhagyása, betömődése idején kerülhettek a lakógödrökbe, de akkor is a házak életének ül. befejező szakaszuk közel egyidejűsége mellett szólnak. Az árkok térképét szemlélve karámszerűen elkerített területre, vagy egy-egy házat körülölelő árokra, kerítésre nem következtethetünk. Ha feltételezzük, hogy csak ez a T-alakú árokrendszer létezett itt, akkor lehetőségünk nyílik az alábbi munkahipotézisre: a XII—XIII. sz. fordulóján fennálló falut az árkok három részre tagolták, amelyek egyúttal a vízelvezetés célját is szolgálhatták.

24 A T- alakú rendszerben gondolkodva nézzük meg újra a „három falurész" házainak helyeit. Az 1. 2., 4., és 5. házakat a domb DK-i részén tártuk fel; az ÉNY-i területen az X. házhely volt; a DNY-i részen a 3. ház és az Y. házhely térképezhető fel. Mivel az ásatási megfigyelési lehetőségek a DK-i részen voltak a legjobbak és a dombtető itt volt csonkítatlan : a DK-i oldalon megmentett négy háznál több esetleg nem is létezett ezen a falurészen. Az ÉNY-i dombrészből vágtak le a legtöbbet az 1860-as új mederásás folytán. Az ÉNY-i „falurészen" talált X. 25