Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Bakó Ferenc: A parasztház alaprajzi fejlődése Észak-Magyarországon

Irodalmi és levéltári forrásaink egy-egy utalásából is dokumentálni lehet ennek a korábban intenzívebben használt formának meglétét. Egyes forrásokból az következnék, hogy az egysejtű ház annyira gyakori, hogy szinte általános volt: Gyöngyöspüspökiben 1799-ben nyolc molnárlakást írnak össze, amiből öt egysejtű volt és csak kettő kétsejtű. Hasonló következtetésre vezet Bél Mátyás megállapítása, amikor az egysejtű lakást és a hozzácsatolt női lakókamrát általánosnak minősíti. A magunk kutatásainak eredményeként viszont azt állíthatjuk, hogy a XVIII. század második felében az egysejtű ház már csak a szegényebb rétegek 4. ábra. Egysejtű palóc ház Fedémesen, 1937-ig. liekonstrukció. 1: kürtös kemence, 2: ágy, 3: lóca, 4: asztal. lakásformája, illetve az új telepeseké, akik ideiglenesen élnek vele és amint lehet, hozzátoldják a többi helyiséget is. A gyöngyöspüspöki molnárlakások alkalmatlanok általánosításra, minthogy ezek nagyobbrészt a malomépületben voltak. Bél Mátyás mellett területünk két adata is megerősíti a lakókamra használatát, amiről feltételezzük, hogy a palócoknál ismert női hideg hálószobával azonos. Az egyik adat 1724-ben egy mikófalvi nemes család válakozása során egy házról és két kamráról beszél, de ezek állapota különböző, vagyis nem egyetlen épület részei. A másik adat egy Atkáron 1791-ben készített becslés tétele, amely a vert falú lakóház mellett „fonásbul épült háló kamra"-t említ.

18 A XVIII. század elejétől követhető egy sejtű ház tehát három alaprajzi rendszerben jelenik meg területünkön. Az egyetlen helyiségből álló forma mellett feltűnik a különálló (lakó-) kamrás típus, majd a lakószobával egy fedél alá épített, de azzal nem egybenyíló kamrás lakás. Ezek a formák nemcsak a palócnak ismert néprajzi csoport használatában fordulnak elő, hanem a Tisza mentén is és a XVIII. 181