Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Bakó Ferenc: A parasztház alaprajzi fejlődése Észak-Magyarországon

század derekától — de valószínűleg jóval korábban — kétsejtú és háromsejtű házakkal egy időben. Az alaprajzi differenciák elsősorban gazdasági különbségeket fejeznek ki, de a lakóház formája egy időben a tulajdonos jogállásával is szoros kapcsolatban állhatott, mert az 1698. évi országgyűlés 4.§-a azt írja elő, hogy minden lakott ház után adó fizetendő, kivéve ha az „kúria alakban épült". Bár a kitétel bizonyára alaprajzi beosztásra utal, részletek hiányában csak feltételezni lehet, hogy a helyiségek két-,vagy több menetű, esetleg nem egy szintes elrendezéséről van szó. Ez esetben egyik lehetséges okát lehetne adni annak, hogy a magyar parasztház az egymenetűség irányába fejlődött. Ennek kétségtelenül egyéb, főleg technikai okai is voltak,

19 mert a vele szorosan összefüggő gazdasági érdek igen jelentősen befolyásolhatta a ház fejlődését, folytonos korszerűsödését. Az egysejtű lakóház, ill. lakás használata — mint fentebb említettük — korunkban elhanyagolhatóan csekély annyira, hogy a népszámlálások figyelembe sem veszik. Ahogy azonban visszafelé követjük az észak-magyarországi házépítés történetét, ez a lakásforma mind nagyobb jelentőséget nyer. A XVITT. század második negyede az utolsó korszak, amelyben — Bél Mátyás jóvoltából — még tájékozódni tudunk, aminek lakásviszonyaira irodalmi tájékoztatás nyomán következtetni lehet. A XVIII. századot megelőző kor ebben a tekintetben ismeretlen, mert sem fentmaradt építészeti emlékekről, sem írott forrásról nincs tudomásunk, a régészeti kutatás pedig erre az időszakra feladatkörét még nem terjeszti ki. A középkori parasztház viszont már kizárólag egysejtű, a környező táj régészeti feltárásai eddig csak ilyen építményekre bukkantak.

20 III. A kétsejtú, az egy szoba-{-konyhás parasztlakás korunkban annyira jelentős forma, hogy Heves megyében az összesennek 38,7 %-át, Nógrádban 40,8 %-át, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 43,8%-át, Szolnok megyében pedig 52,4%-át tette ki 1970-ben, a legutóbbi népszámlálás idején. Heves megyében az átlagon felüli százalékok főleg a kőépítkezésú falvakban és az egykori nagybirtokosok falvaiban jelentkeznek, maximálisan 57,7%-ig.

21 Az előbbi esetben a század első felében épített házak anyagának tartóssága feleslegessé tette azok lebontását, illetve átépítését, utóbbi esetben a lakosság alacsonyabb életszínvonalával függ ez össze, ami egyébként a kőfalazatú házakra is vonatkozik. A kétsejtű lakások legnagyobbrészt egy-egy lakóháznak felelnek meg, viszonylag kevés a két-, vagy többlakásos falusi ház.

22 A népszámlálások, vagy egyéb írásos dokumentumok nem adnak ugyan tájékoztatást, de a néphagyomány, valamint a napjainkig megmaradt emlékek nyomán állíthatjuk, hogy a huszadik század első évtizedeiben a többlakásos parasztház a mainál jóval nagyobb számú volt, különösen az északi, szalagtelkes, sorosudvaros települési régióban. Az utóbbi másfél évtized folyamán megfigyelt épületek között volt még néhány hosszú, többlakásos ház, s közülük kettőt emelünk most ki, két tipikus esetet, különböző tájakon és eltérő építési körülmények között. A Párád, Sziget utca 16 — 18. számú ház, mint a Pintér had otthona, két szakaszban épült.

23 Az első, háromsejtű lakás a XVIII—XIX. század fordulóján döngölt fallal, a második hasonló méretű lakás 1850. körül, már vályogból (5. ábra). Az első lakás egy helyisége, a szoba fűthető, benne egyidőben kürtös, majd búboskemence állt, a hátsó „kamra "-nak nevezett helyiség fűtetlen női hálószoba volt. A hátsó lakás mindkét, 182