Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

A magisztrátus visszakapta a földesúrtól azt a felterjesztését, amelyben a szappanosokkal kapcsolatban hozott intézkedéseinek megerősítését kérte azzal, hogy az abban foglaltakat részletesebben fejtse ki. A tanács feladata a város szükségét szolgáló rendszabások megtartásán, a panaszok orvoslásán, a botránkoztatások eltávoztatásán kívül a lakosság áruval való ellátása is. Elsősorban az áruk készítői által. Ezek kötelesek áruikat a piacra vinni, azokat ott árulni; ahogyan ezt a pékek, a mészárosok is teszik. — Nem így a szappanosok; akik ellen sok a panasz, mert a publikumot nem akarják ellátni gyertyával az előírás szerint; s nem fontra, hanem szálszámra árulják a gyertyát; s nem is visznek belőle eleget a piacra. — Amikor az első panasz eljutott a magisztrátushoz, az megparancsolta, hogy „a publikomot gyertyával a limitáció szerint elegendőképpen provideálják". E parancsra a szappanosok azt a kifogást tették, hogy „a mészárosok nekik a fagyut által adni nem akarják és eszerint ők elegendőképpen és limitált áron gyertyát nem adhatnak, mivel külföldrül kell nekik szerezni a fagyut nagyobb áron." — E válaszra a tanács megparancsolta, hogy a mészárosok a hét egy közösen megállapított napján minden faggyújukat adják át a szappanosoknak. A parancs átvételére a tanács elé felrendelt szappanosok és mészárosok között a megegyezés megtörtént. A mészárosok jóindulata a továbbiakban is nyilvánvaló ; a szappanosok azonban „restek lévén elhordani" a felhalmozódott faggyút, a komisszárius maga fogadott szekeret, s vitette el a mészárosoktól a szappanosok egyikéhez a faggyút. — A szappanosok ezután sem tettek eleget kötelezettségüknek a közösség felé. Ha adtak is gyertyát, azt továbbra is csak szálszámra; amely káros a lakosságnak és a limitációval is ellentétes. — A szóra állított szappanosok védekezését (a limitáció szerint lehetetlen az árulás,) elutasította a tanács és pénzbeli büntetésre ítélte őket azzal az utasítással, hogy ha a limitációt keveslik, annak orvoslását a helyén keressék ; mert amíg az érvényben van, mindenkor, és ha kell, keményebb módszerekkel is kötelezni fogják őket a közösség érdekében („a publicumnak provisiojára"). — Ez sem használt. A szigorú fenyítés kilátásba helyezésére azt válaszolták: „e szerint lehetetlen, hogy subsistálhassanak és. . . a limitáció szerint is szorosan köteleztessenek, készebbek mesterségeket fel hadni". Ezt az excusatiójukat sem fogadták el, s csak kötelezték őket, hogy gyertyákkal lássák el a közönséget, „ ha Egri polgárokká és Szappanos Mesterekké lettek". Ha sem a fenyítés, sem áristom és testi büntetés nem használ, „a Méltóságos Földes Uraságnak excestimatio végett fognak repraesentalni. "

i5 Heves vármegye 1814. év Karácsony hónapjának 29-ik napján tartott kisebb gyűlésének jegyzőkönyve ugyan e problémával foglalkozik. „. . . panasz tétettvén az iránt, hogy a Szappanosok a gyertyát nem, limitált áron adgyák. " A főszolgabírókat bízták meg, hogy a limitáció betartására felügyeljenek és büntetések kiszabásával kényszerítsék megtartásukra a szappanosokat.

46 Beöthy László szolgabíró jelentése 1816. novemberében nem sok előrehaladásról számolt be. — Tapasztalta, hogy a szappanosok mind a gyertya, mind a szappan fontját a vármegye által limitált árnál drágábban adták. Maga elé idézte Beöthy a szappanosokat, akik előadták, hogy a mészárosok inkább a külföldieknek adják el a faggyút drágábban. Tőlük megtagadják, vagy olyan árat kérnek érte, amit a más vidékiektől megkapnának. — A piacon a kofák (az ő megrontásukra) szabadon árulták a gyertyákat, s a faggyút ők is a limitált árnál magasabban vették. — Beöthy, hogy a megye végzésének érvényt szerezzen, maghagyta (jelentés kötelezettsége mellett) Eger város bírájának és magisztrátusának, hogy ügyeljenek a mészárosokra, hogy a szappanosokat lássák el elegendő faggyúval. Egyben tiltsák el a faggyú kivitelét a városból. Ha mégis kivinnék, kobozzák el, s büntessék 166