Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

Jurisdictio egészben cessait... "), az ott lakók is a város magisztrátusának hatalma alá kerültek. A városban dolgozó céh a vári puskamíves eltiltását három indokkal kérte. 1. A Privilégium rendelkezése szerint a céhes helyeken minden kontárkodás tilos. 2. A kontár munkájával a mesterek kenyerét veszi el. 3. Mert a megrendelőket, vásárlókat elcsalja a mesterektől, mert azoknál olcsóbban dolgozik.

37 A lakatos, üveges, puskamíves céh tiltakozott a tanácsnál egy bizonyos gyöngyösi ifjú kérésének teljesítése ellen, aki üveges mesterré akart lenni Egerben. A tiltakozást benyújtó egri üveges mesternek feleségével és három gyermekével kell megélnie, adóját fizetnie; mégis,az előző adventtől fogva egész télen és nyáron az üveges mesterségével 30 krajcárt sem keresett, a telet és a nyarat „heveréssel kellett eltöltenie." Az építés annyira megszűnt a városban, hogy itt semmi munkája nem akadt, legföljebb valami falusi, vagy más szegény embernél egy-egy karika foltozás. A püspök földesúrnak, a vármegyének, a városnak, a collégiumnak és a szemináriumnak csak egy üveges mester dolgozott. — Ha a főkáptalannak vagy valamelyik kanonoknak üveges munkára van szüksége; — bár nekik adóznak az egriek, a munkát mégsem ők kapják. Inkább „az Ábrahám-i üvegest hozatták be, s nekik, amidőn külső pénzt keres, heverniök kell". — A gyöngyösi üveges fiú itt szabadult fel Egerben három éve. Az apja is üveges mester Gyöngyösön. De már olyan öreg, hogy nem is tudja a mesterségét maga folytatni. Az ifjúnak atyja segítségére kellene lennie. — Annál is inkább, mert az egriek közül három fiú is vándorol, akik itt szándékoznak megtelepedni. („... magokat le tenni".) Ha mégis letelepedhetnék a gyöngyösi ifjú, mi haszna lenne abból a közösségnek? Hiszen az üvegesek már anynyira szaporodnak a városban, hogy sem meg nem élhetnek üveges munkájukból, sem adójukat nem tudják fizetni.„Ugyanis az hátas tóthok lopva elégh üvegeth hordanak be ; a Külső Városon pedigh büntetettlen kontárkodnak. " Süvegesek Hauzer Pál, Haik Pál, Helmik Leopold és Sábó Ignác nyilatkoztak arra a leiratra, amelyet a helytartótanács küldött a megyéhez bizonyos feltételek mellett, a hadsereg számára szükséges süveges legények képzése ügyében. A nyilatkozatuk szerint vállalták, hogy az inasok a három inasesztendőt saját ruhájukban töltsék ki. Az inasokat sehol nem tanítják egyébre, mint ,, a Süveget fehéren kicsinálni", de annak festését ós kikészítést nem. De ők azt is vállalták, az „Által adandó Tanulókat egészlen megtanicsák minden módon. . . " Ezért egyenként 40-40 Rfrt-ot kértek. Feltételnek szabták, hogy a tanulók 16 éven felüliek legyenek, mert az a mesterség erős, a gyenge gyerek „meg nem fogadhatná''''. Egerben a gyapjú igen drága. Sokszor pénzükért sem kaptak. Azt kérték a helytartótanácstól, hasson oda („érné el"), hogy az őszi nyírásból hat mázsát kapjanak, „hogy tugyák bővebben azon által adandó tanulókat tanittani. . . "). Ha a munka elkelt, akkor fizetnék ki a gyapjú árát készpénzzel. De az is segítene szegénységükön, ha a gyapjú árában a katonaság venné át a süvegeket, hiszen úgyis az fogja viselni. — A nyilatkozata befejezéseként kérte a négy mester, hogyha a tanulók jönnek majd, a taníttatásért járó fizetség felét, 20 forintot, hozzák magukkal. 39 A négy egri süveges mester Barako Demeter rác kereskedő ellen fordult panasszal a tanácshoz. Barako minden félelem nélkül, mintha ő is süveges lenne, a mesteremberek szokása szerint, hogy áruja kelendőbb legyen, boltjára cégérül süveget akasztott ki. — Ezelőtt pár évvel is történt már ilyen, s akkor a magisztrátus determinációval megtiltotta ezt. Most is ezt kérték, hogy „. .. mesterségünkből 164