Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

Mézeskalácsosok és gyertyaöntők Jolu Domonkos és Hajszler Ferenc mézeskalácsosok jelentették a tanácsnak, hogy egy rozsnyói mézeskalácsos mester Egerbe az országos vásárokon kívül is gyertyát hord be. Azonkívül egy házaló („Hauzirozó") zsidó is. Házról-házra árulták azokat. Kérték, hogy tiltsa meg a magisztrátus az idegeneknek, hogy a vásárokon kívül gyertyát árulhassanak.

34 Mivel az idevalósi mézeskalácsosok a város közönségét és a környéket is elegendő mennyiségben mesterségbeli műveikkel el tudják látni, nem engedték meg, hogy a rozsnyói vagy más vidéki mézeskalácsosok az itt tartani szokott négy országos vásáron kívül máskor a városban gyertyákat vagy más mézeskalácsos mesterségű műveket áruljanak. — A magisztrátus referáltatott magának a rozsnyói mézeskalácsosok munkájának minőségéről. Kiderült, hogy a rozsnyói mézeskalácsosok gyertyái tisztábbak, jobbak, tartósabbak voltak mint az egrieké. Olcsóbban is adták ( „most t.i. harmincz hétt garason fontyát",) pedig nekik szekérbért is kellett fizetniük Egerig. Az egriek drágábban adták a gyertyát, ( „kétt fitt Négy garason") pedig azt belül sárgán készítették, csak kívül futtatták meg vékonyan fehér viasszal; és kevéssé tartósan készítették. Ha egy rozsnyói és egy egri gyertyát egyszerre meggyújtottak, mire az egri leégett, akkorra a rozsnyói a felényire sem, és így két annyi ideig tartott, mint az egri. — Éppen ezért, minthogy az egri mézeskalácsosok könyörgő levelére az idegen mézeskalácsosokat a négy országos vásáron kívüli áruihatástól a magisztrátus eltiltotta ; — intette az egrieket, hogy ők is aszerint készítsék és olyan áron adják műveiket, mint a rozsnyóiak. S akkor inkább az egriektől fog a közönség vásárolni. Csak így lehet mindenkor helyes ok a vidékiek ellen, hogy azoknak az árulást itt Egerben az országos vásárokon kívül ne engedjék meg.

35 Posztónyírók Keserves állapotuk miatt fordultak a posztónyírók a magisztrátushoz. Három hete „a Szűr, azaz vastag posztóságot űző Posztósok", megirigyelve „véres véretekkel tanult Mesterségünket", és azzal keresett élelmüket; — a magisztrátus nevével és rendelésével eltiltotta őket mesterségük folytatássátói mindaddig, amíg nem állnak velük egy céhbe. — A posztónyírók mestersége a szűrszabókétól sokkal inkább különbözik mint a vékonyszabóké, (akiktől pedig különváltak a szűrszabók). Nem remélhetik hát, hogy közös artikulusok szerint békében, viszálykodás nélkül folytathatnák mesterségüket. Két társuk (Hátzai és Lampl) átállt ugyan már hozzájuk, de mindegyikük átállása a régi céh teljes romlását jelentené. Ha egyesülnének, megfogyatkoznék mesterségük, de a portió és a taxa fizetése is, mert élelmük megkeresésére is kevés lenne munkájuk. — Kérték a magisztrátust, mivel mesterségeik különbözőek, az ebből való viszálykodások megelőzéséért az eddigi szokások szerint engedje mesterségük folytatását. (Frandstal József, Rajtsek Mátyás és Mihalik János özvegye). A tanács nem engedte az egyesülést. („.. . amint a privilégiumuk tarty a. .. ")

36 Lakatos, üveges, puskacsináló céh A várban kontárkodó Szettenreich József puskacsináló mesterségének eltiltását kérte a céh. A várbeli puskaműves hét esztendeje kontárkodott a városi céh kárára. Amióta is a vár külön katonai jogállása megszűnt, („a Várban is a? Militáris и* 163