Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

luniba az árat is mindig feljegyeznék; — a tulajdonos a jószágának árát később is megkaphatná.

21 A festőmestereket személyesen felrendelték a következő tanácsülésre, hogy meghallgassák és átvegyék Heves vármegyének 1820. Boldogasszony havának 26. napján tartott közgyűlésén a mesterek fenti ügybeni kérésére adott válaszát. — Eszerint; hogy mind a festőknek, mind a festés végett beadott ruhák és vásznak tulajdonosaiknak kára eltávoztasson, a járási szolgabírák (közönséges hirdetés által) tudtára fogják adni a megyebeli lakosoknak, hogy az egri festőknél levő ruháikat és vásznaikat igyekezzenek minél előbb kiváltani. Olyan általános rendelkezéshez, mely szerint a benn maradt ruhákat el lehessen a határidő lejártával adni; nem járul hozzá a vármegye, mert „a magányos szerződésekre ezen Megye rendelkezése ki nem terjeszthetvén, enekutána ahoz tartsák magokat a' festők, a' mint a' festetőkkel egyezni fognak. (Ezt а feljegyzést Rottenstein József főnótárius adta ki.)

22 Kalaposok A kalaposok 1792. november 24-én a tanácshoz benyújtott' három pontból álló „jó rendtartás" helybenhagyását kérték. — Naponként látják, tapasztalják a céhbeli mesterek, hogy a jövevény vándorló legények elhelyezése nem az artikulusok szerint történik, hasonlóan az inasfogadás és elbocsájtás sem. — Gyakori a legények és inasok elcsábítása egymás műhelyéből. — A hetivásárokban a helyek megtartása sem történik az artikulusok szerint úgy mint eddig, hogy az öregebb mesterek árultak az első helyeken, az ifjak utánuk, s úgy az idegenek, a fuserok. — A jövevény vándorló legények elhelyezésében, az inasszegődtetés, elbocsájtás és a vásári hely rendtartása ügyében megfogalmazott javaslatot a magisztrátus elfogadta, megerősítette.

23 A XVIII. század végéig nem volt céhe a kalaposoknak Egerben. 1782. év végén kísérleteztek céhalakítással. A püspök rendelkezése szerint a felállítandó céh artikulusait be kellett mutatniok a városi tanácsnak, hogy az véleményét írásban küldje meg az úriszékhez; „az uraság széke is maga reflexiójával adja bé nekünk, — úgy ki adom további rendelésemet" —, írta az aktára jellegzetes apró betűivel (s hintette le arany porzóval) Eszterházy Károly 1793. január 12-én.

24 1797-ben még nincs meg a szokott módon megerősített privilégiumlevelük. Pedig a mesterek teljes egyetértésre jutottak egymással; minden ellenkezés és vita nélkül elfogadták azokat a pontokat, amelyeket „Eőfelségétől kívánságunk szerint elnyerendeni fogjuk". Addig is, amíg valóban megkapják a privilégiumlevelet, — hogy a mesterek és legények között (igaz) rend legyen, elfogadják, s magukra kötelezőnek ismerik el az alábbiakat: 1. A legnagyobb nyugtalanságot a mesterek között az okozta, hogy egyik a másiktól elcsalogatta a legényt vagy az inast. Aki ilyet tesz, az 2 frt büntetést fizet. 2. Akinek legényre van szükséges, az a kérés időpontjával együtt „az rendelt hellyen" bemondja. Ha viszont valaki a mesterek közül a neki rendelt legényen kívül („hamissan") mást is elfogadna magának, — büntetése 1 Rhfrt. 3. Egy mesternek se legyen szabad az öregebb mesterek tudta és saját aláírása nélkül legényt más városból hívni. Az áthágó büntetése 2 Rhfrt. 4. A legénynek, aki a maga jószántából elbiicsúzik mesterétől, azonnal el kell mennie a városból. Ha a mester maga ereszti vagy küldi el, akkor szabad neki magának munkát kerestetni más mesterénél a városban is. 160