Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Katona Imre: A habánok Egerben

Katona Imre A HABÁNOK EGERBEN* Eger XVII—XVIII. századi történetét tárgyaló könyvekben, monográfiákban — így többek között Szederkényinél

1 — „az új keresztények" azok „az itt maradt törökök voltak, kik e szerint már felvették a keresztségét". Nemcsak Szederkényi és Balássy érvel így, hanem Breznay és más, Egerrel foglalkozó történetíró is. E szerzők szinte közhelyszerűen elismétlik, hogy Eger 1687. évi felszabadítása után, a megadási feltételek 3. pontja értelmében a vár visszafoglalására felvonult német katonák ugyanúgy minden bántódás nélkül visszamaradhattak, mint a magukat megadó törökök. Ebből, s néhány nem megalapozott bizonyítékból jutottak egyesek arra a feltételezésre, hogy Egerben sokkal nagyobb létszámú török letelepedővel számolhatunk, mint más, hódoltság alól felszabadult városban. Gorove László Eger múlt századi monográfusa szerint a „várörző Törökök közül 600-an maradtak Egerbe vissza és keresztelkedtek meg. "Szederkényi Nándor csak 52 viszszamaradt törökről tud. Ezzel szemben Breznay Imre 300 körülire becsüli a visszamaradt s a lakosságba beolvadt törökök számát. Sugár István Breznay feltételezését valószínűsíti s 340 —350-ben állapítja meg a visszamaradt törökök számát. Pusztán a továbbiak megértéséért említjük, hogy a várat feladó törököknek olyannyira biztosították a szabad elvonulást, hogy Caraffa tábornok 400 lovasával Nagyváradig kísértette az elvonuló katonákat. Gorove szerint „mindazonáltal nem mentek Váradra mindnyájan, hanem a' Történetíróknak jegyzése szerint 600-an Egerbe visszatértek és megkeresztelkedtek, s így legelső lakosai a' városnak valóságos Törökök voltak." Ha azonban a megadási feltételek bennünket érdeklő 3. pontját figyelmesen elolvassuk, megállapíthatjuk, hogy nem szorgalmazták házak és egyéb javak biztosításával a visszamaradásukat. Házaikat és javaikat csak azok tarthatták meg, akik ekkor (1687-ben) már sajáttal rendelkeztek. így főleg azoknak tették lehetővé a visszamaradást, akik a megadáskor már tulajdonjoggal rendelkeztek Egerben. „Az Egerben megtelepedett törökök magyar vezetéknevének kutatását az 1700-as évekig oly módon végeztem — írja Sugár István is a Magyar Nyelvben írt cikkében —, hogy részben a keresztelési, esketési és halotti anyakönyvekből, részben a legkülönbözőbb levéltári iratból, okmányból kigyűjtöttem az ,,Új Keresztényinek, „Uy Keresztény "-nak, „Új keöreösztény"-nek és „Új Keresztin"-nek, illetőleg latinul „Neo Christianus "-nak és „Neo Christiana "-nak jelölt személyeket. A munka azonban nem volt ilyen egyszerű, mivel a törökök listájának a lehetőség keretei között minél teljesebb összeállítását nagyon megnehezítette az a körül* A szerkesztő megjegyzése: A szerző és a lektor a kérdésben egymástól eltérő álláspontot képviselve értékes adatokat tárnak fel és figyelemreméltó fejtegetések után jutnak más —más következtetésre. Az Eger története szempontjából fontos körülmény tisztázását kívánjuk szolgálni a két vélemény teljes közlésével. 125