Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Sugár István: Az egri vár kémei és fegyverei a várszámadások és leltárak tükrében (1549–1562.)

Láthatjuk tehát, hogy a vizsgált 13 évből feltalálható 94 hónap átlagában számítva egy esztendőre 75 forint 96 dénár jut az egri vár kémeinek fizetésére. Ennek az összegnek a realitását érzékeltetendő, tudnunk kell, hogy ez a summa azonos egy gyalogos 38 havi zsoldjával, vagy egy alvárnagy („vicecastellanus") 3 év és 9 havi készpénzbeli fizetésével, vagy több, mint 7 (7 1/2) várbeli íródeáknak való teljes ruházat és csizma árával, vagy 4900 kg réz, vagy 785 kg salétrom, vagy 1200 liter bor árával. Az egy-egy kémre jutó fizetség pedig megfelelt egy várban dolgozó kőművesmester 3 heti, egy szakács 2—2

1

/

2 heti, egy árokásó munkás 25 napi, vagy egy lőportörő munkás 3 heti bérével. Végül tehát elmondhatjuk, hogy az 1552. évi ostrom után nem csupán a hírszerzésre fordított évi költség emelkedett, de az egy-egy kémre eső évi fizetés is jelentékeny mértékben növekedett. AZ EGRI VÁR HADILELTÁRAI A végvárakra vonatkozó ismereteink egyik leglényegesebbjét a fegyverállománya képezi. Ez annál is inkább érvényes Eger vára esetében, mivel tudomásunk szerint mindeddig csupán az 1562. évi inventáriumát publikálták,

12 viszont a levéltári kutatás nyomán egész sor értékes várleltár került elő. A következőkben a vár 1551., 1553., 1554., 1555. és 1560. évi hadileltárait vesszük vizsgálat alá.

13 Az 1551. évi hadileltár A vár királyi kézbe jutása utáni első inventárium 1551-ből került elő, — szeptember 15-én a lőporkészletet, majd november 24-én a fegyverállományt vették számba. A lövő fegyverek sorát a nagy, majd a kisebb kaliberű ágyúk nyitják meg, melyeket a szakállasok és a kézipuskák követnek, és a sort a tüzes szerszámok és egyéb fegyverek (szálfegyverek, páncélok, sisakok, stb.) zárják le. S csak ezek után tekintjük át az ágyú- és puskagolyó-, valamint a lőporkészletet. A vár 4 nagyobb kaliberű ágyúval (

„bombarda'') rendelkezett. A vár átvétele után a Perényi Gábortól vásárolt ágyúba 24—25 libra (13,44 — 14 kg.) súlyú vasgolyók jártak, így tehát XVI. századi kifejezéssel élve félkartaunnak, vagy Singerinnek minősül. (Az egyes későbbi inventáriumok hol „bombarda magna'", hol pedig „bombarda major" megjelöléssel említik.) A nagyságra második löveg a „Béka" nevű, melyet 1560-ban német fordításban is feltüntetnek: „Bombarda frosch alias Века". Feltehetően ez volt a vár legrégibb ágyúja, mert Frangepán Ferenc korábbi egri püspöktől való eredete (címere) fel volt tüntetve („titulo Francisci de Frangepanibus

insignia", — 1560). Az 1555. évi leltárból viszont kiderül, hogy ebbe már csak 11 librás (6,16 kg.) vasgolyók jártak

15 A nagynak jelzett ágyúk kategóriájában vették számba a Baba nevűt, melynek pedig csupán 4 libra (2,24 kg) súlyú volt a lövedéke. Az 1560-as inventárium helyesen „bombarda"helyett „halberslang"'-nak (félcsatakígyó) említi. — A negyedik nagy ágyú az uralkodó által küldött rézből öntött „bombarda magna" volt, melynek a kaliberére nem utal egy leltár sem. — Különleges ágyútípus volt 3 db. mozsárágyúhoz hasonló falkonéta („falkonete similis mortarium"). A kisebb ágyúk sorában 11 falkonétát találunk: 5 db. rézből öntött „falkonéta alias tharack", 2 db. vasból készült és 4 db. Ferdinándtól küldött. Egy, a szolnoki várban elrepedt löveg 107