Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Sugár István: Az egri vár kémei és fegyverei a várszámadások és leltárak tükrében (1549–1562.)

már csak mint újabb ágyú öntésére alkalmas nyersanyag jöhetett számításba. — így tehát Eger vára 1551 utolján ágyúk tekintetében meglehetősen gyengén volt felszerelve. A szakállas puskák legnagyobbj 2 db. dupla prágai szakállas volt, melyek fából készült állványon nyugodtak („in lectis habite"). Ezeket a 2 — 3 méter hosszú csövú és nagy kaliberű fegyvereket e korban szakállas ágyúnak is emlegették. — A vasból és rézből készített prágai és csetneki szakállas puskából 343 db-ot vettek számba. Az 5 db. „seregbontho" 28 — 28 szakállas puska csövéből volt összeszerelve. A puskákat három kategóriában írták össze: 93 db. „pixides manuales Archibuz vocati" mellett 194 db. „pixides germani manuales" volt és 4 db. „pixides manuales antiqui". Összesen tehát 291 puskája volt a várnak, melyek közül az utolsónak említettek régi kanócos puskák lehettek. A puskák töltésénél használt nagyobb lőportartóhói („lagine pixidum manualium maiores") 149 db-ot találtak a kamarai leltározók, akik a puskák gyújtókanócából („kanoth pro incendiis pixidum") 20 köteget („in ligaturis motring") vettek lajstromba. Ágyúgolyóból a három legnagyobb löveghez csupán 235 db. tartozott, szemben a falkonéták 2951 golyóbisával. A mozsárágyúkhoz hasonló falkonétába pedig pusztán 9 db. (!) kőgolyó tartozott. A különböző szakállas puskákhoz és a seregbontókhoz azonban már 17 400 db. golyót tároltak. — De volt a raktárban a puskagyolyók öntéséhez 6 mázsa

15 30 libra (352,80 kg.) súlyú ólomtábla is. A tüzes szerszámok közül „laptae ignitae ac circuli igniti ex pulveribus, sulphuris et picis factae" 45 db. állott készen, de a tüzes labda gyártásához való üres agyagedénykékből („ollae testaceae") 950-nel rendelkeztek. A szálfegyverek közül lándzsából 1061, „hastae militarum merewfa vocati"-ból pedig 200 db-ot tároltak a hadiszertárban. — Figyelemre méltó, hogy az ütő-, sújtó- és vágófegyvereknek, valamint a nyilaknak és íjaknak s a számszeríjaknak a nyomát sem találjuk a vár hadileltáraiban, nyilván azért, mert ezek a katonák személyes tulajdonát képezték. Egyébként ugyanezzel a helyzettel találkoztam más végvárak, például Sziget esetében is e korszakban.

16 Ezek után lássuk a vár lőszerkészletét. Az ágyúkhoz használatos durvább szemcséjű „pulveres bombardaruni'''-ból 34 kis hordóban („tunelle" ) 3613 libra (2123,28 kg), a puskákba való lőporból pedig 1 720 librányi (963,20 kg) 20 „tunella"-ban állott készen. De volt még leméretlenül 9 tele és 8 fél hordónyi különféle minőségű lőpor is. — Rendelkezett Dobó ekkor még a lőporkészítéshez szükséges kénből is 1 hordóban 300 libra (168 kg) mennyiséggel és egy fél hordónyi salétrommal, valamint a tüzes szerszámok készítéséhez való szurokkal is, részben „in massa", részben pedig hordóban tárolva 800 libra (448 kg) súlyban. Az 1553. évi hadileltár

v Igen érdekes és tanulságos adatokat szolgáltat az 1552. évi nagy ostrom után először, 1553. július 1-én felvett hadileltár. Különleges érdeklődésre azért is tarthat számot, mert részben valamelyes betekintést nyújt bizonyos fegyvereknek a küzdelem alatti pusztulásáról, illetve elhasználódásáról, de megmutatja, hogy a bécsi hadvezetőség Dobó és vitézeinek helytállása nyomán reálisabban ítélve meg a helyzetet, már 1553. első felében is számottevő hadianyagot szállított Egerbe. „Bombarda"-hói ugyan 4 db-ot írtak most is össze, de közülük csupán 3 maradt az ostrom után használható állapotban: a „Béka" és a királyi „bombarda 108