Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Sugár István: Az egri vár kémei és fegyverei a várszámadások és leltárak tükrében (1549–1562.)

iért" megjegyzéssel nyugtázzák. Saárynak Budán egyébként egy beszervezett kémtársa, megfizetett adatszolgáltatója is volt: egy bizonyos Adrianus deák, aki minden bizonnyal a törökök szolgálatában álló íródeák lehetett. De volt rá eset, hogy „két budai lakos" játszott a kezére értékes adatokkal. Miután Saárynak nyoma vész, mint egri kémnek, Adrianus deák 1558-ban még mindig fenntartotta adatszolgáltató titkos kapcsolatát a várral, s egy alkalommal például a nagytályai Warga Gergely tartotta vele a hírszerző kapcsolatot. Igen tiszteletre méltó hely illeti meg az egri várnak teljesített kémszolgálataiért Sowan Istvánt Thothurgonból (a mai Kisújszállás mellett), aki mint „explorator" 1556-ban tűnik fel az iratokban és még 1561-ben is tevékenykedett e téren. Az ő „munkaterülete" más irányú volt, mint említett két társáé. 1556-ban két alkalommal is megjárta a messzi Nándorfehérvárt, s még ugyanabban az évben (Székes) Fehérváron is megfordult török katonai hírek nyomában. Sőt 1557-ben kétszer is megtette az Eger és Fehérvár közötti veszélyekkel teli hosszú utat, de abban az esztendőben még járt Szolnokon és Balaszentmiklóson (Törökszentmiklóson) is. Sován már Zay Ferenc szolnoki kapitánysága alatt végzett hírszerző tevékenységet, kezdetben csak Szolnok várának. Rendkívül figyelemre méltó Gyárfás István adata, mely szerint Sován István már Salm Miklós generális idejében (meghalt 1540-ben!) is eredményesen kémkedett a törökök ellen. (Gyárfás István: A jászkunok története. IV. kötet. Bp. 1885. 97. oldal.) Eger legfontosabb elővárában: Szolnokon — egészen elbukásáig szolgálta a maga útján-módján az ország védelmét. Egy alkalommal Zay Belgrád irányában küldte ki Sovánt, hogy hírt hozzon a törökökről, de ez az útja súlyos tragédiába torkollott. A vele tartó fivére oszmán kézre jutott, akik azt elevenen nyiizták meg. 1552-ben maga Zay kérte a pozsonyi Magyar Kamarát Sován István megjutalmazására. Ekkor valamelyes készpénzbeli segélyt kapott, sőt a kedvező vélemények nyomán kilátásba helyezték jobbágyterheitől való mentesítését is. Erre azonban meglehetősen sokáig kellett várnia. Az uralkodó csak 1560. január 1-én kelt leiratában mentesítette tótturgonyi Sován Istvánt és a törökök által elpusztított fivére házát mindenféle teherviselés alól, beleértve minden adót, taxát, hadisegélyt és az ún. „lucrum camerae"-t is. (Gyárfás i. m. 49. és 97. oldalak.) A várszámadások arról tanúskodnak, hogy Sován István még 1562-ben is folytatta az egri várnak szóló hírszerző munkáját. Március 24-én magához a pasához vitt levelet, április 2-án a török táborban járt, április 11-én pedig ismét, — ki tudja hogy immáron hányadszor? — Belgrád irányában járt hírt fogni... Külön figyelmet érdemel még Nagy Bálint felderítő munkája, aki az 1562. évi ostrom alatt a várból „a törökök táborának a felderítésére lopakodott" ki, s igen valószínű, hogy adatait értékesen tudták a védők kamatoztatni. Hihetően azonos azzal a főlegénnyel, akiről Tinódi Sebestyén két alkalommal is megemlékezik.

11 Az egrieknek végzett kémkedéssel foglalkozók sorában név szerint említésre érdemes Radozan (Radovan?), aki Nándor fehér várhói hozott híreket és Rácz Pál, aki egészen Drinápolyig merészkedett el. Nevük alapján nem magyar, hanem balkáni eredetűek voltak. Egyébként nem egyedülálló eset, hogy törökök illő honorárium ellenében hajlandók voltak a magyaroknak kémkedni. így például 1557-ben „hűséges szolgálatai" fejében egy budai „bizonyos török, név szerint Hazonbaly"'-nak is küldtek pénzt a vár pénztárából. Más alkalommal pedig egy pribék, azaz egy keresztényből törökké lett férfiú vállalkozott az egrieknek hírszerzésre. Sok kém Debrecenből, Ráckevéról, Vatáról, Hejcéről, Jászladányból, (Kun) Madarasról stb. csak egyszer-kétszer szolgáltatott adatokat a törökökről, de akik 105