Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dancza János: Az egri szakszervezetek harcai a Tanácsköztársaság megdöntése után

Ma már szinte elképzelhetetlennek, de főként nevetségeseknek tűnnének fel ezek a nehézségek, s éppen ezért nem árt, ha erről is szó esik, mert akkor bizony sok bosszúságot és fölösleges munkát adtak. Elmondhatom, hog-y ebben az időben energiám és időm jó részét nem a reakció elleni harcra, hanem a helyicsoportok egységbe tömörítésére kellett fordítanom. Mint említettem, az volt a tervem, hogy egy új szerv létesítésével a csoportokat szorosan összekapcsolom, hogy egyesült erővel sikeresebben oldhassuk meg a közös problémát : a Munkásotthon megteremtését, a tagásg gazdasági és politikai nevelését, művelődésük emelését. E célból 1925 nyarán ossz vezetőségi ülést hívtam össze. Az oktatást illetően ekkorára már egy teljesen kidolgozott tervezetem volt. Az itt felvett jegyzőkönyv hű képet ad az akkori állapotokról, és érdemesnek tartom teljes egészében ismertetni. Jegyzőkönyv. Felvétetett az egri építőmunkások befizető helyiségében tartott egri helyicsoportok összvezetőségi ülésén. Eger 1925. július 12-én. Jelen voltak : a vasmunkások részéről : Dancza János, Horváth Sándor, Fecske János, Valkóci Gyula, Gertner István. Az építőmunkások részéről : Pénz Sándor, Dolencki József, Libertny Sándor, Húsz Lajos, Molnár Károly. A sütőmunkások részéről: Kaderka Antal, Mihalicza József. A famunkások részéről: Lájer Miklós. Tárgy: Az ülés részvevői Fecske elvtársat korelnöknek, Gertner elvtársat jegyzőnek egyhangúlag megválasztják. Fecske elvtárs miután az ülést megnyitja, bejelenti, hogy Dancza elvtárs a vasmunkások közgyűlésén nem terjeszthetvén az indítványát be,* összvezetőségi gyűlés összehívását kérte, hogy indítványát, amely mind a négy szakma helyicsoportját érinti, előadhassa, s egyben kéri Dancza elvtársat, hogy adja elő az indítványát. Dancza elvtárs ismerteti az egri szervezett munkásság helyzetét, és rámutat arra a minden életképesebb szervezeti mozgalmat lehetetlenné tevő állapotra, ami abban leli magyarázatát, hogy nincs egy helyiség, ahol a csoportok a befizetéseken kívül még más egyebet is eszközölhetnének. Megemlíti azt a kellemetlen helyzetet, hogy a szervezett munkásság kénytelen korcsmázni csak azért, mert a járulékait be akarja fizetni. Ezzel szemben megállapítja azt, hogy korcsmákban semmi életrevaló munkát a csoportok kifejteni nem tudnak. Indítványozza tehát, hogy a négy szakmának a helyicsoportja egy közös helyiséget béreljen ki addig, amíg sikerül a munkásotthont felépíteni. A helyiség költségeit pedig az otthon alapra befizetett 2000 K.-ból 50%-át, tehát hetenként 1000 К. a bérlet fedezésére fordítanánk. Ez az összeg azonban nem veszne el az otthon alapból, mert erre csak addig volna szükség, amíg a majd létesítendő oktatásügyi bizottság a különböző tanfolyamok és előadások jövedelméből maga is elő tudja teremteni a szükséges összeget. Nagyon fontosnak tartja a közös helyiség kibérlését abból a szempontból is, hogy az oktatásügyi bizottságot fel tudjuk állítani, amely bizottságnak kötelessége volna a négy szakma tagjainak és azok hozzátartozóinak úgy szakmai, mint a szakszervezeti és a pártszervezeti mozgalmat illető tudásukat a lehetőség szerint kimélyíteni. A Vas és Fémmunkások Orsz. Szövetségének a közgyűlésén 408