Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I.

kereskedő ? — Ami előtte volt utána megint lesz. Ó csak egy közönséges szem volt az idő láncában. " 73.85Д. ltsz. : „Életfogytiglan való szerződés a kiadóval. — Az író nem is sejti, Tnikor alája írja a nevét, hogy szegénységi fogadalomra bilincseli magát. " 73.86.1. ltsz.: „Utódaimnak! A törvény az író halála után ötven esztendőre nem nézi az író hagyatékát családi tulajdonnak, hanem közbitangságra bocsátja. Eszerint már a negyvenedik esztendőben alig kaptok pénzt a munkáimért, ha nem magatok vagytok a kiadói. Hapedig magatok adjátok ki, az ötvenedik esztendőben azt látjátok majd, hogy mindenféle lompos könyvkereskedő versenyre kél veletek: kiadják a munkáimat tetszetős borítékban, de hanyagul, csonkán. Hát ezen a bajon akarok segíteni ezzel a figyelmeztetésemmel. Munkáim kéziratai, illetőleg a kéziratul szolgáló legutóbbi korrigálásaim a családban maradnak. Tegyétek rá a borítékra: A Gárdonyi-család kiadása, az író kéziratai szerint. Semmiféle más kiadás nem hiteles. " 73.87.1. ltsz. : „Az írónak a halála napján születik a gyermeke. 24 éves korában kapja meg a kiadatlan kéziratokat, amelyek apjának főmunkái lehetnek. Hat év is eltelhetik, míg véleményeket kér, kiadókkal, nyomdászokkal alkuszik s végre (ha menekülni akar a kiadók maszlagától) kiadja és forgalomba bocsátja maga. Tíz év múlva ha akarná se adhatná el a kiadónak. Merthiszen még tíz év, s ingyen jut a kiadók markába. " „A mi kiadóink azért nem igazi könyv kiadók, mert nem tudják szeretni a könyvet. Neki olyan a könyv, mintha pályaválasztás előtt az volna a kérdése, hogy búzával kereskedjen-e, vagy tollal vagy bőrrel? S a bőrkereskedés eszmekapcsolatán jutott rá, hogy — könyvvel." „A kiadónak nem az a legnagyobb bűne, hogy száz percentre dolgozik, minden uzsorásnál nagyobb uzsorás, lélekbérlő, hanem az, hogy nem szereti a könyvet. Nem is tudja mit árul, csak azt tudja, hogy pénzt adnak érte. " 73.88.1. ltsz.: „Nyomdáknak ne legyen szabad az író imprimatúrája nélkül nyomtatást vállalni: szigorú nagy büntetés. Levelek kiadása: levéltitok sértés a postán, de nem sértés ha kinyomtatják. A levél egyvalakinek van írva, mi jogosíthat akárkit, hogy sokvalakinek tárja eléje. A család joga fennmarad ilyesmire." 73.89.1. ltsz. : „Ha egy elsőrendű magyar író a halálakor hátrahagy egy nyomorék csecsemőt, abból negyven év múlva koldus válhatik. Mert az író egész élete munkásságának eredményét a halála után közkincsnek nyilvánítja a törvény. Ami azt jelenti, hogy minden kiadó kiadhatja ingyen. Az író gyermeke tehát már a negyvenedik évben nem kap munkáira vevőt. Minek érte pénzt adni, mikor tíz év múlva közkincs, vagyis közpréda ? A nemzet törvényei minden birtoklási jogot megvédenek örökre, csak az író birtokát nem. S arról szó sincs a törvényben, hogy az írónak vagy a családjának ezért váltságot fizetnének. Ellenben az adót, katonáskodást, összes közterheket az írótól is megkívánják, hogy viselje. " A 73.90.1. ltsz. cédulákon a készülő törvény bírálatának első hevenyészett vázlatát olvashatjuk. Váltakozik benne a tinta és a ceruzaírás, sok a javítás és a befejezetlen mondat. Gárdonyi azt kívánja, hogy „Az uzsorás és a csaló kiadó a nyomdásszal együtt a büntetőtörvénykönyv §-ai szerint legyen büntetendő." Említi az imprimatúra fontosságát és tisztázandónak mondja az illusztrátor jogállását. Sürgeti, hogy a szerzői joggal összefüggő per költségmentes legyen, mert „. . .ha az író ügye irodalmi ügy, akkor adja az állam az ügyvédet és a perköltségeket reá. " Elriasztó példaképpen említi, hogy „... Egy kiadó — mondjuk ki a nevét is: Rozsnyai Károly, — megvesz egy megszorult írótól egy regényt 60 koronán, — örök áron. A re24 Az Egri Múzeum Évkönyve 369