Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I.

gényt árulja példányonként 50 koronán. . . Mentse meg az Isten az irodalmat az ilyen védelemtől ! " A 73.91.1. ltsz. cédula is javaslatokat tartalmaz, amelyeket az író szerint be kell iktatni az új jogszabályba : ingyenes védelem a törvényszéken és annak kimondása, hogy „Minden olyan szerződés semmis, amely az író szorult helyzetének kihasználásával köttetett, ha ez a visszaélés a díjnak és a mű kereskedelmi értékének aránytalanságából megismerhető. " A 73.92.1. ltsz. cédulán Gárdonyi Heil Fausztinra és a Pallas Lexikon 654. lapjára hivatkozva rögzíti, hogy a szerzői jog végrehajtás tárgya nem lehet, tehát a mű új kiadását a jogosult beleegyezése nélkül végrehajtás útján nem rendelhetik el. A 73.93.1. ltsz. alatt Gárdonyi tíz oldalas fogalmazványát vettük nyilvántartásba, amelyben „Gárdonyi Géza író megjegyzései" címmel javaslatokat tesz a törvény kiegészítésére. Szükségesnek mondja, hogy a szerzőnek ne csak a mű forgalombahozására, hanem „visszavonására (megszüntetésére)" is kifejezett joga legyen. Javasolja, hogy a törvény a mű megjelentetéséhez az író beleegyezésén kívül imprimatúráját is kösse ki, mert így védhető meg az író joga, hogy alkotása teljes hűséggel, változtatás nélkül kerüljön kiadásra. Saját esetét említi: „Épp most folyik — az eddigi törvény ezen hiánya következtében — perem a könyvkiadóm, Singer és Wolfner ellen, aki azt vitatja a tvszék előtt, hogy a műveim első kiadására megadtam a beleegyezést, tehát ő a további kiadásokat az impr. nélkül is folyósíthatja. Mintha holt író volnék, aki már nem változtathat a művein ! " A továbbiakban panaszkodva említi, hogy: „. . . a kiadóm . . . azt kéri a törvényszéktől, hogy az újságokban megjelent regényeimet azonmód kiadhassa, mert a szerződés ideje lejáróban van, s neki már akkor, ha még dolgozok a regényeken, elfogyna az ideje, hogy pénzt szerezzen a kiadatlan műveimmel. Viszont én nem az ő űzelmének, hanem a magyar irodalomnak dolgozva nem akarom engedni az irataim olyan hiányos és hibás lenyomtatását, ahogy az újságokban megjelentek. " Gárdonyi felháborodását hűen tükrözi a következő összefoglaló értelmű bekezdés : „Nagy igazságtalanság, hogy a kiadók díjfizetés nélkül vehetik fel iskolai olvasókönyvekbe az író apró műveit. A kiadók milliókat szerezhetnek az olvasókönyvekből. A törvény nem engedi, hogy a papírgyáros, a nyomda, könyvkötő fonalárus és csirizárus fizetetten maradjon, csak az író az, amely nem követelhet díjat. Van olyan olvasókönyv, amelybe Pósa Lajosnak 30 különböző írása van belefoglalva: az özvegye a múlt hónapban írta nekem, hogy ínséggel küzd. A kiadója nem küzd ínséggel. Hát fizessen az a kiadó legalább az írók segítő egyesületének. Mi jogon vesz el bármit is az állam éppen az íróktól, holott az írókat az állam nem különbözteti meg a társadalom más osztályaitól semmi kedvezménnyel. A hagyatékban találtunk a szerzői jog hatékonyabb védelmére tervezett cikkekhez anyaggyűjtést, Gárdonyi által kézzel írott fogalmazványt, gépelt, javított cikk-kéziratot és néhány ilyen cikket tartalmazó újságlapot. Gárdonyi ezekben az előbb bemutatott cédulákon olvasható tényeket ötvözi állásfoglalássá, ezért elég tartalmuk ismertetése. A 74. 1. 1. ltsz. alatt leltározott három oldalas, 70 sornyi fogalmazvány a benne levő kb. ötven javítás, tíz sor törlés és húsz sor betoldás ellenére kézirat résznek tekinthető lenne, ha a kettéhajtott lapok külső féloldalán nem állna 32 sorban egy további témára — a Magyar írók egyesületére — vonatkozó jegyzet. A fogalmazványt Gárdonyi azzal kezdi, hogy nálunk sem az irodalomnak, sem az írónak nincs védelme, legfeljebb egy-egy pártjukat fogó újságcikk vagy 370