Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I.

A szerzői jog. Per a kiadóval. Gárdonyit évtizedeken át nyugtalanította az írói szerzői jog szerinte fogyatékos és igazságtalan törvényi szabályozása. Különösen az háborította fel, hogy a jog védelme az író halála után ötven évvel megszűnik. Hosszú időn át gyűjtötte az érveket és kereste az utakat a törvény saját elképzelése szerinti módosítására. Etekintetben annyira ment, hogy a közelmúltban feldolgozott levelezése szerint legalább két alkalommal közvetlenül az igazságügyminiszterhez fordult. Az első miniszteri válasz

31 1917. december 20-i kelettel tájékoztatja arról, hogy az 1912-ben és 1913-ban kidolgozott törvénynovellát „a minisztertanács hozzájárulása után a lehető legsürgősebben óhajtanám a parlament elé terjeszteni azért, hogy a hazai irodalom és művészet munkásai mielőbb lássák a kizárólag az ő előnyükre szolgáló és a berni Unió kitaposott útjain haladó ideiglenes reformnak előnyeit." A miniszter a továbbiakban ígéri, hogy a törvénynovella szövegét annak véglegesítése előtt Gárdonyi rendelkezésére bocsátja. Az 1921. május 5-én kelt második levélben

32 Tomcsányi miniszter értesíti Gárdonyit, hogy „a szerzői jogról szóló törvényjavaslat átdolgozás alatt van. Mihelyt az átdolgozott szöveg a nyomdából kikerül, bátor leszek Nagyságodnak egy példányt megküldeni." Mindkét miniszteri tájékoztatás Gárdonyi alig hét nappal korábban írt levelére hivatkozik. Gyors és udvarias válaszokat kapott. Gárdonyi egyre nyomasztóbbnak, kizsákmányolóbbnak érezte a Singer és Wolfner kiadócéggel 1903-ban húsz évre kötött szerződést. A lejárat közeledtével a nézeteltérés mélyült, a vita élesebb lett és 1921 elején perré, bírósági eljárássá fajult. A nyílt harcot a kiadóvállalat 1920. december 15-i levele

33 robbantotta ki, amelyben azt írták, hogy „. . . Mitután ismételt sürgetésünkre sem kaptuk meg a nyomdakész kéziratot, sajnálattal kell közölnünk, hogy amennyiben f. hó 28-ig sem leszünk birtokában a kéziratoknak, a Láthatatlan embert s az Egri csillagokat kénytelenek leszünk 29-én nyomdába adni, úgy amint az utolsó kiadásban megjelentek. A kefelevonatot aztán elküldjük a nyomdahibák korrigálása céljából . . . amennyiben a nyomdahibákon túlmenő lényeges változtatásokat méltóztatnék majd a kefelevonaton eszözölni, a többletköltséget kénytelenek leszünk Nagyságodra áthárítani. . . Már most megjegyezzük azt is, hogy a nyomda viszonyai esetleg nem fogják megengedni az ily változtatások figyelembe vételét..." Ez a gond az akkor már gyengélkedő írót nagyon megviselte: 1921 végén ez a mondat került titkosírásos naplójába: „Ez az egész év elveszett a Singer és Wolfner per miatt. " Harminchét cédula került elő a hagyatékból, amelyeken Gárdonyi az előbbiekben részletezett kettős problémájára vonatkozó gondolatait rögzítette. Most előbb a szerzői jogot érintő nézeteket, érveket tartalmazó jegyzeteket ismertetjük, majd a kiadóval folytatott vitával összefüggő cédulákat és vázlatokat. a) A szerzői jogról A törvény igazságtalansága és a kiadók kapzsisága miatt Gárdonyiban felgyúlt elkeseredés megismerésére érdemes szószerint idézni néhány cédula szövegét. 73.84.1. ltsz. : „Az 50 éves védelem megszüntetése. — Az író hátrahagy olyas valamit, ami őelőtte nem volt, sem pedig utána mégegyszer nem lehet. Gyémánt-unikum volt az idő láncában. — De mit hagy hátra az ekegyáros, az edényboltos, a zsírnagy368