Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

43. ábra Kontytető füstlukas oromzattal. Besenyőtelek, Szabadság u. 37. lakóépületeinek összeírása, amelyben a birtokos faházában egy „káminos szoba", konyhájában kő kéménye van, — vagyis a szoba „kamin"-jából a füstöt valószínűleg sip vezette a konyha szabadkéményébe. A kúria mellett a juhászháznak viszont már csak egy szobája és „kamrátskája" van, ahol kéményről, konyháról, vagy pitvarról szó sem esik, minthogy itt a füstelvezetés nem volt megoldott.

92 Feltételezhetjük, hogy 1764-ben az erdőtelki és 1761-ben a tiszaszögi kocsmaház tüzelőberendezése már a múlt századból általában ismert forma volt.

93 Hasonló berendezést találunk 1774-ben az Orczy család terpesi és erdökövesdi vendégfogadójában is,

94 annak ellenére, hogy ez utóbbi, palóc-kemencés régióban a kémény a parasztság kezén csak jóval későbbi időkből ismert, ill. feltételezhető. Ezek mintájára terjedhetett el a szabadkémény a városokban is, így Egerben 1769-ben páticsfalu házat írnak le „köbül való kémény "-nyel és „kálhá"-val (lócástul), feltételezhetően paraszti, esetleg polgári használatban.

95 A gyűjtőterületünkön megfigyelt szabadkémények és az alattuk fekvő tüzelőhely, kemenceszáj és általában a konyhá-nak nevezett térség anyagban, alaprajzi és szerkezeti megoldásban több variánssal jelentkeznek. A legrégebbi példányokon a kémény tető alatti és feletti részében jelentékeny szerepe van a fának, vesszőnek, deszkának, és ezeket a növényi anyagokat agyagos tapasztassál igyekeztek tűzállóvá tenni. Meg kell jegyeznünk, hogy míg 1780 körül még nemesi kúriák „tapaszos" konyhája felett a fonott, agyaggal tapasztott kémény négy gerendára támaszkodott,

96 addig korunkban az ilyen anyagokból épített kémény már igen ritka.

97 Még legtovább megmaradt az a két gerenda, ami a kémény két „lábát" tartotta, míg a másik kettő a válaszfalakon nyugodott abban az esetben, ha a szabadkémény a konyha felett centrálisán emelkedett. Megfigyeléseink szerint ez a szabadkémény típus egyrészt a relatíve újabb, tehát a XIX. sz. második felétől elterjedő építkezésre jellemző, másrészt a módosabb paraszti házformára, amelyben elvileg lehetővé 256