Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

lása, a kezdetleges formáktól elindulva, folyamatosan nem mindig követhető. A két füstelvezetési alapforma a kürtő és a kémény alkalmazása. A két szerkezet között funkcionális és fejlődésbeli különbség van : a kürtő a tűzhely füstjét a ház egy másik helyiségébe vezeti át, ahol szétoszlik és a helyiség nyílásain keresztül szivárog ki a szabadba. A kémények különböző formái abban különböznek a kürtőtől, hogy a tűzhely füstjét egyenesen a szabadba vezetik ki.

55 A tűzhelyet befogadó helyiség teljes füsttelenítését csak a kémény és annak is zárt formái valósítják meg, illetve azok a megoldások, amelyek zárt tüzelőteret alakítva ki, a kemence vagy kályha fűtését a szomszédos helyiségbe teszik át. A kürtő — a palóc belölfútős kemence esetében — nem tudta mentesíteni a lakószobát a füsttől, korai leírásaink szerint „a falak olly kormosak, mint másutt a konyhában".

56 A történeti irodalom „fehér ház" kifejezése ezért összefügghet a belső tüzelésű kemence megszüntetésével, vagyis a kemenceszáj kihelyezésével a házból, ami a ház fűtött helyiségét tisztává, fehérré tette.

57 Ebből az is következik, hogy a fehér ház előfordulási helyein egykor belső tüzelésű kemence volt használatban. V/c. A lakószoba füsttelenítésének legegyszerűbb módja a kürtő alkalmazása. Az irodalom közlései és saját gyűjtésű adataink megegyeznek abban, hogy a szerkezet neve általában kürtő és a ritkább sip, sijikaneve inkább formájával, helyzetével és funkciójával függ össze. Ebben az értelemben a kémény szó nem használatos, de a kürtő nagy területen, Észak- és Kelet-Magyarországon, továbbá Erdélyben általános

58 és különösen így volt ez a XX. sz. előtti időkben. A kürtő szó maga, 37. ábra Kemence szája a pitvarban, konyhapatkával. Bodony, Virág köz 2. 246