Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

származékszó: a kürt főnévből keletkezett, -ő képzővel. Első jelentése „vejsze"a második: „kemence füstlyuka", „füstfogó". Eredete ismeretlen, de „mindenesetre nyelvünk igen régi eleme".

59 A tüzelőberendezés legrégebbi műszavainak szláv eredete, az elemek átvétele többszörösen bizonyított tény, de a kürtő szó eredete arra vall, hogy ez a tárgy, ez a faktor nem tartozik a szláv átvétel technológiai összetevőihez. Ha szembesítjük ezt a tényt a kürtő szinte kétségtelen újkori eredetével, úgy leszögezhetjük, hogy a szláv kemence füstelvezetése kürtővel még nem volt megoldva, legalábbis a szláv —magyar átvétel időszakában nem. Eredetét magyarázhatja, elterjedésének impulzust adhatott a török hódoltság több irányú kulturális hatása, mert Moldvában és a Balkánon többfelé — Bátky szerint — a kürtő neve a török odzsag-ból származó hozsály.

60 Logikus, hogy a szó elterjedése együtt járt magának a tárgynak a térhódításával is. További kutatást igényel az a kérdés, hogy ha a magyar nyelvterület jórészén is a törökök terjesztették el a kürtőt, miért nem kölcsönözték annak eredeti megnevezését is. A kürtő helyét és szerepét gyűjtőterületünkön több változatban ismerjük. Saját terepkutatásaink belső tüzelésű kürtőt fennálló házban már nem találtak, megfigyelésére ezért csak közvetett lehetőség kínálkozott: erről, vagyis a kürtőnyílásnak a födémen megmaradt nyomairól fentebb már szóltunk. Az előbbinél több példányát találtuk azonban meg a pitvarban elhelyezett kürtőnek és még többször bukkantunk ennek nyomára, maradványára.

61 A lelőhely adatok azt bizonyítják, hogy a kürtös rendszerű füstelvezetés a XX. századig fennmaradt nemcsak a Mátra északi lábainál, hanem a déli oldal falvaiban is. A XVIII. századból származó adatok részint megerősítik a földrajzi elterjedésre vonatkozó megállapításunkat, részint arról győznek meg, hogy a kürtő — a már Bél Mátyástól idézett paraszti adatok mellett — nemesi használatban is volt. Az 1774-ben készített Orczy uradalmi leltár erdőkövesdi béresházának, molnár házának, közbirtokossági serházának és a terpesi pálinkaháznak nincs kéménye, amiből következik a kürtös füstelvezetés.

62 Figyelemre méltó, hogy a serház „régi Kálhá"-ja ellenére „kémény nélkül való épület", tehát kürtös cserépkályha volt benne. A kürtő első ismert előfordulása Heves megyében 1743-ban kelt, Abasáron a tiszttartó házában két „kürtös kemence" van, de két kályha is „patkával és lábakkal". Egy tűzkárosult Nógrád megyei jobbágy esete 1712-ben a ház kürtővel megoldott füsttelenítésének technológiai nehézségeire is utal. A nagy hajlásszögű tető alacsony padlása alkalmatlan volt a szikrafogó kiskemence befogadására, s ez okozhatta a tüzet, nem szólva a járatlanságról, ami az új berendezés bevezetését kísérte (még kétszáz évvel később is vizes vödörrel őrizték a padlást, amikor a kemencét begyújtották).

63 Adatok hiányában a kürtő alkalmazásának történetét tovább követni ezen a tájon nem lehet, de minthogy Kolozsvárt 1583-ban feljegyzik nevét, jelenléte területünkön is valószínű, ha nem feltétlenül a parasztok házaiban, de a nemesség és a városi polgárság használatában.

64 V/d. Az ismert példák nagyobb részében a kürtő a padláson összeállított fekvő kéménybe vezeti a füstöt. A szerkezet neve „kis kemence", ritkán „kürtő", ami vagy a ház, vagy a pitvar mennyezetén át kaphatta a füstöt. Bár adat nincs rá, de feltételezhetjük, hogy ez a fekvő kémény már akkor megjelent a palóc házban, amikor a kemence szája felett még nem volt kürtő, csak füstlyuk a mennyezeten. A tűzvész megelőzésére a szikra felfogása, a füst terelése és egyúttal lehűtése miatt erre mindenképp szükség volt. A kürtös füstelvezetésnek volt még egy módja, ami a kémény, pontosabban a szabadkémény kialakulásához vezetett el. A recens anyagban erre területünkön már nincs adat, de távolabb, így Ácsán és Kassától északra (Csehszlovákia, Kojso 247