Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Szabó János Győző: Adatok Dobó István élettörténetéhez

mad részét 80 denármárkáért (320 aranyforintért) adták el.

247 Ugyanakkor a XVI. század elején Werbőczy István a kétkerekű alulcsapós malom közbecsét 40 forintra tartotta.

248 Dobrony északi, északkeleti határa mocsári tölgyerdőkkel bontott. Az erdőnél két nagy állóvíz és egy kiemelkedő domb a táj szépségét csak fokozhatta. A szántóföldek a faluhoz közelebb, a Beregszász—ungvári út mentén terültek el; itt valószínűleg honfoglaló eleink is tisztásokat találtak, az út ősrégi. Dobrony déli részén megint hatalmas tölgyesek nőttek. A leírások 6 patakot is megneveznek

249

, a Latorcával sokszor víz alatt tartották a határt. Vidékünkön bizony előfordult, hogy hivatalos bírósági személyek a határjárást a jelekkel ellátott tölgy- és kőrisfákhoz csónakkal tették meg. Dobrony nemcsak az erdőből épült, de mondhatni, hogy az erdőből élt is. A nagy néptömörülés láttán feltételezhető, hogy a makkos tölgyerdők viszonylag jobb megélhetést biztosítottak; a fő jövedelmi forrás a sertéstenyésztés lehetett. A középkorban a makkoltatás a sertéshízlalás egyetlen eredményes módja volt. Sajnos a dobronyiak sertéstartására mindössze egy Zsigmond-kori adatunk van: 1386-ban Perényi emberei a Dobrony északi határában elterülő erdőkből sertéseket hajtottak el.

250 A tölgyesekkel már több okmány foglalkozott. 1401-ben a Ruszkaiak dobronyi jobbágyai már két éve jogtalanul használták a Dobrony melletti, Kerepecs és Szernye közötti tölgyerdőket és a kaszálót. Nyilvánvalóan a makkos erdőre gondoltak a panaszos kisdobroniak, amikor a hatóság előtt 3000 ft-nyi kártételről beszéltek.

2

"'

1 így válik érthetővé Webőczy értékbecslése is. Akkora nagyságú tölgyerdőt, mint a dobronyi (6 ekealja) 1200 ft-ra becsült, a közönségeseket (nem makkosat) viszont csak 120 ft-ra.

252 Érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a dobronyi 3 ekealja nagyságú szántóföldet összesen 36 forintra becsülték volna a XVI. század elején

253

, bár 100 év alatt igencsak felmentek a földárak.

254 A falu lakosságához viszonyítva roppant kevésnek tűnik Dobrony 3 ekealja szántóföldje és még kevesebbnek a 19 hold kaszáló rét ; mindez a sertéstartás szerepét még jobban aláhúzza. A művelési ágaknak ez az aránytalansága azonban a Latorca menti falvakra általában jellemző volt Zsigmond korában. Dobronytól alig 13 km-re légvonalban nyugat felé az Ung megyei Csap községben Csapi Miklós fia László javait is felbecsülték e korban. A 8 sessióból 4 lakatlan volt és fatemplom is tartozott hozzá temetővel. A 8 telekhez negyven (egynéhány) hold szántó és 8 hold kaszáló tartozott és nagy erdő, amely részben gyertyános lehetett (szerszámfának alkalmas: silvam dolabro aptam), részben tölgyes. A 3 ekényi nagyságú (450 hold) erdő a csapi és a szürtei nemesek között osztatlanul terült el és a makk érésekor 500—600 sertést táplált.

255 Helyes ítéletalkotásunkhoz hasonlítsuk össze Dobronyt más ÉK-magyarországi tájak falubirtokaival. Hogy az önkényességet elkerüljük, a ruszkai Dobókkal közel egy vagyoni szinten álló Szalonnai család birtokainak teljesen azonos korú felméréseit választottuk ki az okleveles anyagból. (Torna megye déli és Borsod megye északi vidékén.) A párhuzam jogosságát aláhúzza, hogy erdőkben gazdag területről van szó. Sőt, a Bodva völgyében, Szalonnán még 1953-ban is makkoltattak sertéseket.

256 Az 1399. évi becslés 18 településre terjedt ki.

257 Megállapítható, hogy egy-egy falu a lélekszámához (lakott telkek számához) viszonyítva sokszorosan nagyobb szántóterülettel rendelkezett, mint Dobrony; a kaszáló rét néhány esetben a dobronyinak a tízszeresét is meghaladta. A tölgyerdők kiterjedése a szántóföldeknél kisebb, egy esetben a vetésterülettel azonos nagyságú volt. Alig lehet kétséges, hogy a Szalonnaiak falvaiban a szemes növények termesztése arányaiban jelentősebb, a szarvasmarhatenyésztés számottevőbb lehetett, mint Dobrony és más Latorca-vidéki falubirtokon. A sertéstartás nem nyújthatta a fő jövedelmi forrást. Nemcsak a Latorca mentén, hanem egész Dél-Ungban és Dél-Beregben, sőt északabbra az ide ömlő Laborca folyó kétoldalán is hatalmas mocsári tölgyerdők húzódtak a XIII-XV. századi oklevelek szerint. Az itt birtokos családok perirataiból pedig nyilvánvaló (A Butkai, Szeretvai, Nagymihályi birtokokról van szó), hogy a gazdálkodásban a fő gondjuk a sertés32