Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Szabó János Győző: Adatok Dobó István élettörténetéhez

tenyésztés volt. Az igen gyakori hatalmaskodásokkal kapcsolatos kártételek elsősorban sertésekre vonatkoznak, s ez a körülmény önmagában is sok mindent elárul.

258 Belényesi Márta szerint Dunántúlon Somogy, Baranya és Veszprém megyék, Kelet-Magyarországon Bihar, Szatmár, Ugocsa, Bereg és Ung megyék képezték azt a területet, ahol a középkori Magyarországon a sertéstenyésztés viszonylag fejlett volt?

59 Hasonló területeken (Bakony, Krassó—Szörény, Bihar, Bereg) látja Szabadfalvi József is a nagyobb arányú középkori sertéstartás hazáját. Mivel a sertéstenyésztés ekkor a természetes vegetációra és a természetadta lehetőségekre támaszkodott, e kor sertésfajtája, a szalontai disznó a XIX. századi vízszabályozásokkal és erdőirtásokkal pusztult ki. Szabadfalvi kitűnő példákkal szolgált a sertéscsordák vándoroltatására is; 50—100 km-i messzeségből is elhajtották a sertéseket makkoltatni. Dél-Ungba és Beregbe főleg Szabolcsból jártak fel. Fényes Eleket is idézi: „idegen sertések ezrenként makkoltak" Ung tölgyeseiben.

260 Fényes Eleknek a szabadságharc előtt megjelent földrajzi leírásai Magyarországról sok tekintetben a középkori gazdasági szerkezetet tükrözik. Ungról ezt írta: ,, Ungvár megyének kétharmada hegyes, erdős; egyharmada pedig, nevezetesen a nyugati rész rónaság, mellyet azonban szinte rengeteg tölgyes erdők és számos apró tavak szakítanak félbe... Levegője a mocsáros helyeket kivéve egészséges, éghajlata mérsékleti; annyira, hogy még Vinna körül (Szomolnokkal és Besztercével egy szélesség alatt) is /áthatni szőlőket; ellenben az ungvári járásnak nagyobb részében a szilva ritkán érik meg tökéletesen... Tisztabúzát a síkságon termesztenek, de nem sokat, valamint árpát sem. Fő termék tehát a kukorica, rozs, különösen pedig a zab. Pohánka, burgonya mindinkább kezd divatba jönni. Kölest az Ung és Latorca völgyén bőven vetnek. Len és dohány kevés; de kender a rónaságon sok és szép. A legelő nem felesleges, de elég. В jr sok és jó; s a sz^rednyei fejérbor a legjobb, s leghíresebb magyarországi borok közt foglal helyet. Gyümölcs a szőlőhegyeken és a Tisza mentiben bőséggel van... — Szarvasmarhát annyit tenyészt Ung megye, hogy belőle el is adhat. Ló kevés, s fajára nézve is nem sok figyelmet érdemel. Juhot az oroszok tartanak legtöbbet, leginkább tejéért. Ellenben a sertéstenyésztés igen nevezetes ága s jövedelemforrása az ungi birtokosok gazdaságának, s valóban ezen állatot a rengeteg makkos erdők, a sok gyökeres és posványos hely könnyen tenyészthetővé teszik"

2(n A Fényes Elek leírásaiban emlegetett Ung megyei szőlőknek is van elég nagy bőséggel középkori okleveles nyoma. Természetesen nem az alföldi részeken, hanem a szőlőknek kedvező vulkanikus talajon. A Vihorlát délnyugati lábánál ültettek szőlőt, kivált Vinna környékén 262 Az Ung folyó kétoldalán elterülő rónaság falvainak mezőgazdasági kultúrája (így a jobbparti Bező és Zahar, a balparti Ruszka, Radies, Rát) főbb vonásaiban aligha különbözött Dobronyétól. A kisebb eltérések a falubirtok nagyságának különbségeiből eredtek, a kevés vagy több erdő és mocsár, s talán az urasági lakhely közelségének volt jelentősége. Csipes Antal a Dobó birtok-komplexum sajátosságait a XVI. század második felének az adatai alapján tanulmányozta. A szóbanforgó falubirtokokon még több, mint száz évvel Zsigmond kora után is a kisállattartás (elsősorban a sertéstenyésztés, azután a juh) volt a fő jövedelmi forrás, ellentétben a lévai allodium és más Észak-magyarországi Dobó birtok fejlett szarvasmarhatenyésztésével, szőlészetével és jobb hozamú gabonatermelésével.

263 Bízvást leírhatjuk, hogy Zsigmond korában az összes Dobó birtok fő jövedelmi forrását a sertéstartás képezte. E falvak egyike sem volt az átlagosnál kisebb népességű, talán éppen jobbágyainak viszonylagos jómódja miatt. Az 1427. évi adólajstrom szerint a nagy határú Bező lélekszámban megközelíthette Dobronyt; sajnos adózó portáinak pontos számát az okmány sérülései következtében megállapítani nem lehet, de húsznál lényegesen több volt.

2

"

4 Ruszka 21 adózó portájával alig múlta felül a szomszédos Radicsot (18), amely a XIV. század végén jelentősebb településnek számított. Radicsról intézkedett 1391-ben a megyei alispán négy szolgabírájával.

265 3 Az Egri Múzeum Évkönyve 33