Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Németi Gábor: A Magyarországi Szocialista Munkáspárt hatvani szervezete
bizonyos reményeket fűztek a tőkés-földbirtokos rend visszaállítóihoz. Voltak ilyenek is, még a Tanácsköztársaság alatt funkciót viselt vezetők között is. Pl. a hatvani vörösőrség egyik egységének parancsnoka, Fehér László, miután megszabadult a zalaegerszegi internáló táborból, ismét beiratkozott a szociáldemokrata pártba, mert azt hitte, annyi szervezkedési szabadságot megengednek, mint a monarchia idején. Hamarosan tapasztalnia kellett, hogy a Horthyék rendszere még azokat a politikai jogokat is megtagadja, amit a munkások a dualizmus korában kivívtak. Fehér László 1 is kénytelen volt hátat fordítani a szervezett munkások politikai mozgalmának mint sokan mások: Schulteisz Henrik 2 , a hatvani direktórium elnöke, Joó György, a pedagógus szakszervezet egykori vezetője, Kozsa József, tanácstag, stb. Úgy érezték, lehetetlen a rendőrség állandó gyanakvó megfigyelése alatt, a hivatalosan elrendelt rendőrségi felügyelet alatt, rendszeres jelentkezési kötelesség mellett forradalmi munkát végezni, akárcsak a munkásszervezetekben létezni is. Még a Népszava előfizetőket is nyilvántartották, ezért Schulteisz Henrik is, mint mások, nem fizetett elő, hanem példányonként vásárolta a Népszavát. Ez a csoport szinte teljes passzivitásba húzódott. Volt a munkásvezetőknek viszont olyan képviselője, aki készen állott tevékenyen kiszolgálni az új rendet. Ilyen volt Pintér István 3 , aki a Tanácsköztársaság idején a Hatvani Cukorgyár termelési biztosa volt. Róla nem hiába suttogták, hogy a kommün alatt anyagilag támogatta Hatvány báróékat. Annak ellenére, hogy fontos beosztása volt a tanácshatalom idején, megmaradt a tőkés rend visszaállítása után is vezető munkakörben. A munkásság nevében újságcikksorozatot írt a Hatvani Újságba 4 , amelyben a megbocsátást esdekelte és a munkások megbecsülését kérte az új rend hatalmasaitól. Ez a megbecsülés azonban csak azoknak a hozzá hasonló munkásvezetőknek járt ki, akik szembe fordultak osztályuk érdekeivel és munkástársaik hajszolásával szolgálták uraikat. A munkásság szélesebb rétege nemcsak azért volt elégedetlen, mert megszüntették a tanácshatalom szociális intézkedéseit, hanem mert az életszínvonal nem érte el a világháború előtti békeévekét. Alacsonyabb a reálbér, nagyobb a munkanélküliség. A vasutasok számára megtiltották azt is, hogy szakszervezeti tagok legyenek, vagy belépjenek a szociáldemokrata pártba, amelynek pedig engedélye volt a működésre. így aztán a pártjukhoz ragaszkodó régi szociáldemokraták vagy kénytelenek voltak otthagyni a vasutat, vagy illegálisan tevékenykedni. Egy Varga István nevű vasutas például csak XY névvel szerepelt a névsorban, de így is rendszeresen fizette a tagsági díjat. 5 Az elhúzódó gazdasági pangás, az évtized közepéig tartó infláció miatti elégedetlenség következtében a sztrájkfelhívásoknak sokan készen álltak eleget tenni, de az új rend új eszközöket alkalmazott a sztrájkok letörésére. A sztrájkolok ellen hozták létre Hatvanban Cserei tábornok vezetésével a Nemzeti Munkavédelmi alakulatot", amelynek az volt a feladata, hogy pótolja sztrájkolok munkáját. így vetettek véget például a húszas évek elején a mozdonyvezetők sztrájkjának egy-két nap alatt. 7 . Ugyancsak rövid idő alatt letörték a palagyáriak sztrájkját is, azzal, hogy a sztrájk vezetőit letartóztatták. A cipészek szakszervezete több sikeres sztrájkot lefolytatott, velük másként nem tudtak elbánni, csak úgy, hogy vezetőiket a rendőrség letartóztatta, bántalmazta, majd bíróság elé állította azzal az ürüggyel, hogy a trianoni békeszerződés megtiltotta a szervezkedést. A tárgyaláson Bonta ügyvéd bebizonyította ugyan a vád képtelenségét, a bíróság kénytelen volt felmentő ítéletet hozni, de a meghurcolások, a bántalmazások megfélemlítették a cipészek többségét, a szakszervezetük felbomlott. 8 A szociáldemokrata párt számára nem maradt más támasz a vasutasok és a bőripari munkások kiesése után, mint a cukorgyáriak és az építőmunkások. A cukorgyári munkások is főleg két szervezetbe tömörültek: a nagy hagyományokkal rendelkező Földmunkásszövetségbe és a vasasok szakszervezetébe. A Földmunkásszövetség azért vonzotta a cukorgyári munkások képzetlen alsóbb rétegét, mert sokan közülük agrárproletárokból váltak munkássá, többen úgy, hogy a gyártási idény után a nyári hónapokban visszamentek munkát 366
