Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma

Korompai János GÁRDONYI TITKOSÍRÁSOS FELJEGYZÉSEINEK TARTALMA Kulcs az író jobb megértéséhez ELŐZMÉNYEK Az idén, 1972-ben lesz ötven éve, hogy Gárdonyi Géza 59 éves korában, egri lakóházában meghalt. Még élnek, akik személyes találkozásból emlékeznek rá. Élete utolsó évtizedében, de különösen a halálát követő esztendőkben sok cikk, visszaemlékezés jelent meg róla. Az életművével foglalkozó tanulmányok köteteket töltenek meg. A csaknem érintetlenül megmaradt lakóháza elhunyta után egy két évvel hatósági intézkedés nélkül irodalmi emlékmúzeummá vált.

1 Munkásságának tanulmányozására és szellemi hagyatéka ápolására a két világháború között országos és megyei irodalmi társaság működött. Tehát sok körülmény amellett szólt, hogy könnyű lesz Gárdonyi Géza életét és munkásságát a valóságnak megfelelően megismerni és értékelni. Nem így történt. Sok vétlen félreértés és szándékos torzítás után tulajdonképpen még ma sincs róla irodalomtörténetünkben egyértelmű és igazságos kép. Gárdonyi nagyon mozgalmas korszakban, az emberiség rohamos haladását szülő századok váltásakor, az első világháború alatt és közvetlenül utána élt. Különleges, zárkózott életmódja miatt „egri remetének" nevezték. Szokásairól, nézeteiről és munkamódszeréről sokféle híresztelés keletkezett. Halála után pedig hiányos ismeretek, téves vélemények alapján, fantáziatermékekből, elfogult tisztelők és elvakult bírálók megnyilatkozásaiból, a napi politika szűklátókörű ferdítéseiből, tehát nagyon laza és ellentétes anyagból alakult ki a lényegében ma is érvényesülő általános vélemény Gárdonyi pályájáról, emberi és művészi értékéről. Az író személye körül kialakult hiedelmek fontos eleme volt a titkosírással írott hagyaték. Maga Gárdonyi is emlegette, hogy naplóját olyan írással vezeti, amelyet rajta kívül senki sem tud elolvasni. Egy 1921 nyarán, tehát még Gárdonyi életében írt riportban

2 így emlékezik vissza az újságíró: ,,. . . Már szedelőzködtünk, amikor egy kínai írással telejegyzett puha füzetet tett elénk: a naplója volt. Az első pillanatban azt hittük, hogy valaki kínai nyelvre fordította, de Gárdonyi csakhamar felvilágosított arról, hogy ez nem kínai, hanem az ő külön írása és azt rajta kívül ember elolvasni nem tudja . .." Az egri múzeum gyűjteményében levő újságpéldányon, az idézett rész első mondatának tett elénk szavait Gárdonyi megjelölte és a lapszélére ezt írta: „Én ugyan nem tettem, hanem ők szemlélődtek az íróasztalomon". Egy egri napilapban megjelent másik visszaemlékezés

3 szerzője elmondja, hogy látogatásakor Gárdonyi megmutatott neki egy titkosírással írott kötetet és arra a kérdésre, hogy az írás miért megfejthetetlen, az író így válaszolt: „Mert, nézze csak, ez a három jel azt jelenti: szeme kék fényű ... De itt is van — néhány sorral lejjebb rámutatott három másik kis jelre — ez is azt jelenti: szeme kék fényű . . . Megfejthető ez?" Még a legtájékozottabb családtag, Az élő Gárdonyi című két kötetes mű szerzője, Gárdonyi József is csak ennyit mondhatott a nála érdeklődő újságírónak atyja különös írásmódjáról:

4 „. .. apám találta ki, a hun és tibeti ékírásból szerkesztette össze, hogy senki sem tudja meg, mit tervez." Ugyanő más helyen

5 azt írja, hogy „Gárdonyinak egy fiókra 319