Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma

való tibeti írással írott jegyzete . . . vonatkozik a pogánykori regényére . . (de) írása kulcsát magával vitte a sírba. Nem akarta, hogy témáját más dolgozza fel." Ismét később" így ír: „Megtanulta a tibeti nyelvet. Annyira megtanulta, hogy irodalmi jegyzeteit is ezen a nyelven készítette. Fiókszámra gyűjtött teleírt papírszeleteket: novella és regényötletek hevernek megfejthetetlenül íróasztalában." Az írásmód ismeretében ma már tudjuk, hogy a kortársak és családtagok elég messze jártak az igazságtól a titkosírás lényegét és Gárdonyi életében betöltött szerepét illetően. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy egyes megállapításaik utólag igazolódtak. Kétségtelen, hogy Gárdonyi megfejthetetlen írásmód kialakítására törekedett, de az is tény, hogy számolt a megfejtés lehetőségével is. A „főkönyv" elnevezésű kötet egyik belső borítólapján olvasható egy kiemelt elhelyezésű és rajzú felírás, amely így kezdődik: „Gratulálok, ha megfejtened sikerült . . . A fenti idézetek egyes részei a különleges írásmód kialakításának okára utalnak: Gárdonyi nem szerette ha „íróasztalán szemlélődtek", „azt akarta, hogy senki se tudja meg mit tervez", „nem akarta, hogy témáját más feldolgozza." Ezek azt mutatják, hogy az írásrendszer létrehozatalának okai között ott volt az elzárkózás vágya is. Ugyanaz az érzés, amelyből kiindulva vasráccsal és sűrű kerttel vette körül lakóházát, a tetőbe vágott ablakon át akarta biztosítani íróasztala természetes megvilágítását és olyan körülményesen engedte magához a látogatókat. A feljegyzések jelentős része valóban megírandó művekre, regényekre és novellákra vonatkozó vázlat. Téves viszont az a gyakran ismételt — és voltaképpen Gárdonyi által kezdeményezett

7 — híresztelés, mintha a titkosírásnak valami köze lenne a tibeti nyelvhez, vagy tibeti írásmódhoz. Gárdonyi minden feljegyzését magyarul írta, az írásjelek pedig a tibeti betűkhöz még véletlenül sem hasonlítanak. Gárdonyi ezt az egyéni írást a „tibeti írás" elnevezés mellett „tibetük"-ként is emlegette. A „tibeti" szó Gárdonyi szerinti helyes értelmezéséhez emlékeztetünk arra, hogy ő igen kedvelte az átvitt értelmű kifejezéseket. (Titkosírásos jegyzeteiben például az ige=bíbor, a főnév=kő, a jelző=bársony, a fogalmazás=fonás, a szöveg javítása=csiszolás, a titkosírás betűinek tudatos zsúfolása a bonyolultság fokozása érdekében=gubancolás, stb.) A „főkönyv" már említett gratuláció jellegű feliratában azt mondja az író, hogy a rejtjeles feljegyzések „a magyar nyelv magas, elzárt Tibetjébe nyitnak kaput." A „tibeti" tehát az ő szemében a kiemelkedő, a világ tetején levő, a titokzatos, az elzárt. Ismerve Gárdonyi humoros, játékcsináló alaptermészetét még azt a feltételezést is megkockáztathatjuk, hogy a „tibet" tulajdonképpen a ,,/7tkos" és „beivC szavak két-két első betűjének összevonása. „A különös ember halála után fiókszámra fennmaradt fantasztikus írású kötetek"

8 nyugtalanították a kutatókat. Többen nekivágtak a megfejtésnek. Nem volt könnyű helyzetük, mert 1922 és 1965 között csak egyetlen titkosírású füzetet ismertek. E naplónak vélt kötet külseje keveset árult el. A benne levő írás általában egy típusú, változást, fejlődést nem mutatott. Támpontot nyújtó folyóírásos bejegyzés nem volt benne. Ma már tudjuk, hogy szótár jellegű szinonímagyűjteménnyel van dolgunk, amelyben hosszabb összefügő szöveg alig fordul elő. Nem csodálkozhatunk, hogy a próbálkozók vagy feladták a kilátástalan küzdelmet, vagy tévútra csúsztak és alaptalan teóriák áldozatai lettek. A megfejtésre ebben az időszakban vállalkozók közül László János végezte a legtöbb munkát és a tévedések tekintetében iső került a legmesszebbre. Erőfeszítéseiről és eredményeiről az Irodalomtörténet 1955/3. számában megjelent Gárdonyi Géza titkosírású naplójának megfejtése című tanulmányában számolt be. László János alapvető tévedése az írásmód jellegének megítélésénél keletkezett. Az írás elemeit kutatva körülbelül kétszáz alapelemet különített el. Azt állította, hogy ezek más más betűk lehetnek attól függően, hogy az írás alapvonalában vagy attól feljebb, illetve lejjebb helyezkednek el. Tehát ugyanaz a vonalforma több betű lehetett. Ugyanakkor véleménye 320