Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben

falat raktak, hogy a természetes földfal beomlását ezzel megakadályozzák. Ugyanitt a konyha és szoba közötti közfal is vályogból készült (Id. 7 — 8. sz. ábra). Az építőanyagok és szerkezetek egymást váltásának időpontját, egy-egy típus élettartamát nem könnyű tehát meghatározni, mert az archaikus nem szorítja ki feltétlenül a modernet, a maga korában korszerű anyagot vagy technikát, ezek békésen élnek még egy ideig egymás mellett. Ehhez az eljáráshoz további támpontokat találtunk az épületek megfigyelésekor és emellett egyes adatközlők régebben elbontott házakról elmondott adataiban. Az évszámmal megjelölt, vályogfalú épületek között a legrégebbi a Poroszló, Halásztanya u. 9. számú, melynek mestergerendáján 1792. évszám van.

118 Húsz évvel későbbi az Aldebrő, Árpád u. 34. számú ház, mestergerendáján 1812. évszámmal, majd ez után számos datált házat ismerünk még a múlt századból. A kétségtelenül legrégebbi vályogházak építési idejét — évszám megjelölés nélkül — csak becsülhetjük, amihez a néphagyomány is segítségünkre lehet. Ilyenek voltak—megfigyeléseink szerint — Egerben az Árnyékszala u. 72. sz., Hevesen a Marosvásárhelyi u. 3. sz., Átányon az Ötvöstábornok u. 6. sz., Szihalmon az Ady E. u. 15. sz., amelyekiől joggal feltételezhető, hogy a XVIII. században épültek.

119 Heréden arról számoltak be, hogy az egyik, nemrég lebontott, kő alapra vályogból készült ház építési ideje 1768. volt, Detken pedig 1803, de a vályog alatt nem volt kő alapozás. — Ezek az adatok meggyőzhetnek bennünket arról, hogy Heves megye jelentős részén, de főleg az alföldi jellegű, sík területeken — nemcsak az egri püspökség falvaiban — a vályogépítkezés a XVIII. sz. második felében általánosan ismert, és alkalmazott technológia volt. Ennek sem előtörténetéről, sem XVIII. századi elterjedettségének mértékéről, adatok hiányában, nem tudunk. Területünkön a vályogot általában irodalmi nevén ismerik, de gyakori a „mór tégla" elnevezés, aminek uradalmi, földesúri használata a XVIII. századig, a vályog első levéltári előfordulásáig nyúlik vissza.

120 Ennek eltorzulása lehet Ludason a ,,por tégla" név, de önálló alakulást feltételez Visontán a „főd tégla", Tarnaőrsön a „verett tégla" és Egerben az 1804-ben lejegyzett „sár tégla" elnevezés.'

21 A vályog szót a Magyar Nyelvtörténeti Szótár egyetlen, 1700 év körüli előfordulásban ismeri,

122 a Czuczor—Fogarasi szótár magyarázat analógiái szerint pedig szláv eredete valószínű, amit Kniezsa I. nem fogad el.

123 A vályog elkészítése, a vályogvetés, vagy a vályogfal rakása nem nagy változatosságot mutat fel, ezért néprajzi leírásaink általában röviden végeznek vele.

124 A vályogvetés az utóbbi évtizedekben többnyire cigányok munkája volt, de azokon a településeken, ahol nem élt cigány lakosság, vagy ahol a cigányok más munkából (muzsikálás, fémművesség, faragás) éltek, ott a helyi lakosság legszegényebb rétege, vagy kényszerűségből mindenki elvégezte. Tiszaigaron, ahol legutóbb ez cigánymunka volt, a múlt század közepén, de még a két világháború között is, parasztemberek vetették a vályogot bérmunkában. A vályogvetés egyébként olyan mesterség volt, hogy a barkácsoló szegényparaszt, aki a mester irányítása mellett maga építette házát, a vályogot is maga vetette. Szerszámai, a „vető" és a „pamacs" bármilyen körülmények között könnyen előállíthatók, a többi, ehhez szükséges szerszám pedig, ásó, kapa, veder, — minden háznál megtalálható.

125 Naponta egy ember 400—500 vályogot tud kivetni, egy háromsejtű házra pedig — Átányon — 9.000— 10.000 vályog szükséges. Az utóbbi évtizedekben a vályog vastagsága hat coll, hosszúsága tizenkét coll, szélessége 6 coll (vagyis 14 cm) volt. Korábban nagyobb vályogot vetettek, ennek hosszúsága tizennyolc colira (54 cm) tehető, és a vályog méretében ez az eltérés arra emlékeztet bennünket, hogy az egri püspöki uradalom provizora már 1770-ben felfigyelt az eltérő méretekből eredő nehézségekre és a kisebb méretű vályog alkalmazását javasolta.

120 Pélyen a vályogfal rakása előtt 60 cm széles, 50 cm mély, vagy ennél mélyebb árkot ásnak, amibe 15 — 20 cm vastag rétegekben földet szórnak és ledöngölik. Addig verik, „ameddig a föld vissza nem rúgja a bunkót". Átányon a falat két sor vályogból rakták: 266