Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben

településünkön, mint Erken, Verpeléten, vagy Horton még századunk közepéig tartotta magát a fal verés. A Zagyva-völgyében, a selypi medence környékén már 1910 után hozzájutottak az emberek a gyári salakhoz, amiből ugyancsak döngölt falat készítettek és készítenek még napjainkban is. Adataink nyomán követhető a slagverés elterjedése időben és földrajzilag egyaránt. Az első világháború előtt még csak Apcról és Hatvanból jelzik, de az 1920-as években már Lőrinciben, Heréden és Zagyvaszántón is alkalmazzák. 1940 után már szélesebb körben figyelhető meg a slagverés térhódítása, Rózsaszentmárton, Adács, Nagykökényes, Halmajugra, Gyöngyöspata és Boldog községekben. Amíg ezek a települések a Zagyva völgyének gyáraiból jutottak a szén salakjához, addig Istenmezeje már máshonnan szerezte be szükségletét (31. ábra). Itt, amint fényképünkön látszik, a deszkák közé döngölt salakot kívülről kő köpenyfallal borították (34. sz. ábra). A döngölt fal elterjedését szinte az egész országban követni lehet, de általában megállapítható a technika szoros összefüggése a talaj minőségével és egyéb körülményekkel. A Nagykunságon pl. nem alkalmazzák, de annál inkább Fegyverneken, Tiszaszentimrén, vagy Tiszafüreden.^ A technika egyébként más területeken még 1945 után is virágzott, sőt talán ma is használatos. Erre utal Borbíró V. makói, igen részletes és szakszerű leírása," vagy a györgytarlói tanyaközpont kialakulásakor szerzett tapasztalatok.

100 Ecsedi István Debrecenből nemcsak tudósít a falverés ismeretéről, hanem azt a véleményét is kifejti, hogy ez a legrégebbi falépítő technika, ami a földház oldalának erősítésmódjából fejlődött ki. A földkunyhó mellyikit ugyanis sövénnyel erősítették meg ha omladozott, belül pedig jól megtömték földdel. Később a sövényfalat deszkával korszerűsítették.

101 A vert fal múltjáról, történeti kialakulásáról saját forrásainkból alig tudunk valamit. Az 1835. évi fedémesi és az 1807. évi gyöngyösi adat arra vall, hogy a szegénység építőmódja volt ez,

102 az 1792. évben Atkáron készített becslés viszont Bene Pál „egyházhelyes" jobbágy birtokában ír le „földbül verett" házat kamrával, istállóval.

103 1768-ban Hatvan környékén — így Boldogon is — gyakori lehetett a vert fal, mert az urbárium a vályoggal együtt említi olyan formában, hogy ha valaki így akar építeni, az uraság fával segíti.

104 A technika egyébként a középkorba is visszavezethető annyira, hogy — Szabó István szerint— az Alföldön ez volt akkor a jellemző házépítő gyakorlat.

105 3. A vályog fal Paraszti lakóházak falaihoz a nyers föld legfejlettebb felhasználása a vályog. Amint előző fejtegetéseinkben több alkalommal is érintettük, a vályogfal Heves megyében a közelmúltban általános volt, a terület épületállományából a földfalú-nak kategorizált házak túlnyomó része vályog falazattal készült. Ennek okát, amint fentebb már erre is utaltunk, abban jelölhetjük meg, hogy a földfalú építkezés kezdetlegesebb technikáit a földesurak korszerűsítő, szabályozó rendelkezései a XVIII. sz. második felében elkezdték háttérbe szorítani. Adatok hiányában nem tudjuk meghatározni, mikor kezdődött el területünkön a vályogfal alkalmazása a népi építő tevékenység keretei között azon kívül, hogy 1770 körül a földesurak szorgalmazzák. Arról azonban tudunk, hogy a régi megyében — Külső-Szolnokban—, Törökszentmiklóson a templomot 1727-ben vályogból építették,

106 1733 és 1737 között pedig a megye területén Ecséden, a közelebbi környéken pedig Abrányon, Jászfényszarun, Szentiványon és Tiszapüspökin templomok, ill. plébániaházak álltak vályogból készítve.

107 Feltételezhető, hogy a XVIII. sz. első évtizedeiben — vagy már korábban is — a nemesség és a papság, épp úgy, mint Pest város polgársága

108 általánosságban ismerte és alkalmazta ezt a technikát, még akkor is, ha lakóházuknak csak egyes részeit építették vályogból. Ez volt az eset Makay László földesúr házával is Tarnabodon, 1759-ben, mert itt az általában gerendavázas, tapasztott sövényfalú épület konyha melletti két közfala 264