Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben

vonhassunk le, de Gönyey Sándor közlése a Nógrád-megyei Szokolyáról arra utal, hogy a sárház elterjedése már a XVIII. sz. végén elhagyta az Alföldet és — valószínűleg több ponton is — benyomult a hegyek közé.

92 A nagy városokban, így Pesten is, a polgárság, papság, nemesség barokk házai, palotái mellett a szegény nép „agyagból, sárból épült házakban lakott."

93 A sárépítkezés korábbi története az emberi lakáskultúra fejlődésének bizonyára igen rég múlt szakaszaiba vezet még, erre azonban további támpontokkal nem rendelkezünk. 2. A vert fal A nyers, kissé megvizesített föld ledöngölése útján nyert falazat a megye területén végzett lakóház vizsgálataink során ritkán fordult elő. A leírt mintegy 400 lakóházból összesen 12—15 bizonyult csak vert falúnak, ami alig 3 — 4 százalékot tesz ki. A döngölt fal viszonylagos ritkasága több tényezővel magyarázható. Ezek közül az egyik a földnemek változatossága, egyes területeken alkalmassága, máshol ennek ellenkezője. A megye legdélebbi részein, Sarudon, Pélyen a falusi építőmesterek véleménye szerint a föld nem alkalmas erre, de ugyanakkor már a közelben, pl. Hevesen vagy a Jászságban annál inkább. Jászapátin „nagyon sok a verett fal" — mondják, a megye délnyugati részeit pedig, ahol igényelték ezt a technikát, a jász építőmesterek munkája elégítette ki. Csányon az 1930-as években jászfényszarusi mesterek dolgoztak és munkájukból még több ház áll ma is Pélyen azért nem szeretik a vert falat, mert „nem állja a vakolatot". Poroszlón a falverés technikája emberemlékezet óta a cigányok kezére csúszott le, valószínűleg a föld nem megfelelő minősége miatt, nem tudta állni a versenyt a vályoggal és az újabb anyagokkal. A döngölt fal mai gyér előfordulását — az elsőrendű földtani okon túl — még jogi és gazdasági faktorok is magyarázzák. Heves megyében a falvak legnagyobb része szigorú feudális kötöttségek között élt és kultúrájukat, életmódjukat a földesúr közvetlenül szabályozhatta. Különösen így volt ez a házépítő gyakorlat terén, ahol már a XVIII. sz. derekán a földesúr kötelező erővel írta elő a házak építőanyagát is, így falazatra a vályog alkalmazását.

94 A vályog tehát elvileg ekkor kezdte kiszorítani a primitívebb falépítő technikákat és ez a folyamat nem indult meg ilyen intenzitással a szabadabb jogállású területeken, a kuriális falvakban, vagy a Jászságban. így a kiváltságos településeken adott volt a lehetőség arra, hogy a falkészítés kezdetlegesebb módjai hosszabb ideig fennmaradhassanak. Fenn is maradtak, főleg akkor, ha a gazdasági helyzet, a szállítási nehézségek egyúttal megnehezítették az új építőanyagok elterjedését. Amint tudjuk, Heves megye nem tartozik az ilyen területek közé. Bár itt a múlt század végén a megye északi felén a vert fal szinte mindenütt ismert volt — egyesek szerint a fa falazatot váltotta fel —, használata mégis hamar elmúlt és helyét a vályognak, a kőnek, majd a téglának adta át. A falépítő technikáknak erre a váltására a statisztikai források nem tartalmaznak utalásokat, mert amint fentebb már erről szóltunk, a falazat anyagát illetően a statisztikai adatfelvétel a földfal kategórián belül további részletezésre nem törekedett. A földfal ezért jelenthet vályogot, vert falat, rakott falat, stb. Ahhoz, hogy az egyszerűbb, vagy fejlettebb technikával készült földfaltípusok egymást váltásáról fogalmat nyerjünk, egyrészt a megmaradt építészeti emlékek elemzése, másrészt a hagyomány, az emberek emlékezete, továbbá — kisebb mértékben — néhány okleveles adat tud támpontot adni. A falverés technikáját Kelet-Magyarországon több leírásból ismerjük és a területünkön gyűjtött eljárások az eddig ismertektől nagy eltérést nem mutatnak. A besenyőtelki Szalmás János építőmester (sz. 1903) életében először és utoljára 1926-ban készített vert falat, de nem a saját falujában, hanem a homokos talajú hevesi határban. A fal alá szikló kő-hő\ alapot fektettek le, arra szigetelőpapírt terítettek. A fal szélességének megfelelően oszlopokat ástak a földbe, az oszlopokra belülről deszkákat erősítettek és ezek közé verték a nedves, 262