Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben

törekkel kevert földet. Döngölés előtt a föld színére szőlővenyigét fektettek, amit beledöngöltek a földbe, hogy erősebb legyen. Egyfolytában 80—100 cm magas falat vertek, majd két hét várakozás után folytatták a munkát. Erőssége, tartóssága miatt a vert falat adatközlőink általában dicsérték: annyira erős, hogy cikrádzik, ha csákánnyal bontják. A falverés technológiájához tartozik még, hogy a deszkát egy időben sövényfal előzte meg, ezek közé verték a földet. Arra is van adat, hogy a sövényfalakat a falazat elkészülte után nem távolították el, hanem ezeket a „pacsit" falakat tapasztották be.

95 Egercsehiben és Nagyréden pedig rovás közé döngölték a földet, s ez a rovás vagy kettős boronafal, vagy az újabb időkből jól ismert deszka fal volt. A földfalat azonban nemcsak úgy igyekeztek növényi anyagok alkalmazásával tartósabbá, szívóssabbá tenni, hogy bontották

У&Щ' а)\еЩ falat, hanem a föld közé is gallyat, rőzsét, fűzfavesszőt raktak, Terpesen pedig a ház sarkaiba zsúpból font kötelet iktattak be. Az ilyen módon épített házak között a legrégibbnek látszik a Füzesabony, Nagyszohoda u. 30. számú. Alaprajzi beosztása háromsejtű, s a kamrát közfallal két részre osztották. A kamra-pitvar rész közfalai fűzfából voltak fonva és tapasztva. A ház mestergerendás, kökénygallyból és nádból rakott, tapasztott mennyezetét középoszlop, bódogasszony fája tartja. Ezzel hasonló korú (XIX. sz. eleje) a Dormánd, Úttörő u. (Kutyaszorító, v. Zug) 3. sz. ház is, vagy az Apc, Fő u. 46. számú ház. Utóbbinak alaprajza érdemel figyelmet: a lakószoba mögött a pitvar jobbra kitágul, majd a konyha vonalában helyet ad két kisebb kamrának. A ház végén az istálló kissé a homlokzat elé ugrik (Id. a 26. sz. ábrát). A legrégebbi, datált vertfalú házunk a Tarnalelesz, Kossuth u. 29. számú, mestergerendáján 1837 évszámmal („EP. T. N. K. ANTAL 1837", vagyis építette tekintetes, nemes Kovács Antal). Az építtető akkor a falu bírája volt, s így indokolt, hogy a vert falat kő alapra húzták. Bár a ház 1885ben leégett, valószínűleg alaprajzi elrendezése lényegesen nem változott, csak annyit, hogy legutolsó helyiségét lebontották. Eredetileg a szabadkéményes konyhától boltívvel elválasztott pitvarból balra két szoba nyílt, jobbra pedig legalább egy, a ház hossza tehát 16—17 m lehetett. Véghomlokzatának dísze a kőoszlopos tornácbejáró és mellette a kosáríves záródású pince ajtó (ld. a 27. sz. ábrát). — Alföldi vert falú házaink között a legmódosabb aCsány, Major u. 29. számú, 1880 körül épült lakóház. A háromsejtű, fa tornácos lakáshoz a tornác végéről külön bejárattal magtár csatlakozik (28. sz. ábra). — Szegéíiy ember háza volt a Bodony, Virág u. 2. számú, amit valószínűleg az egyik tűzvész után, 1890-ben építettek. Konyhája mellé derékszögben kamra épült 1910 körül, s így görbe ház alakult ki a szűk kis zsellérportán.

96 A megfigyelhető épületállomány és a közelmúltban elpusztult vert falú házak lelőhelyét térképre vetítve az elterjedés sajátos zónái rajzolódnak ki. Az egyik ilyen terület a megye déli határát szegélyezi, összefüggésben a Jászságból kisugárzó hatásokkal; a másik a folyók völgyei, elsősorban a Tárna és a Zagyva völgyének településeit zárja magában. Jellemző módon üres marad a megye középső része, ahol a kő és a vályog faltechnika dominál (31. sz. ábra). A falépítő anyagok cseréjét, azok mértékét sok helyen a néphagyomány is rögzítette, különösen azokon a területeken, ahol a faldöngölés technikája gyakori vagy általános volt. Tenken, és a hevesi határban az uradalmi cselédházak és taksás házak többnyire így készültek, majd századunk elején a vályog váltotta fel. A Tisza melletti Halász falut 1875-ben elpusztította az árvíz („összetörte a községet a víz"), ezért új helyre telepítette a földesúr, Újlőrincfalva néven. A régi faluban már építkeztek vályogból — ezt a ma is látható vályogvető gödrök tanúsítják —, és az új faluban vert falat már nem készítettek. Atkáron az 1880-as évek előtt „minden ház verett falú volt", csak akkor kezdett elterjedni a vályog. Visontán hasonló időpontra esik ez a váltás, az utolsó vert falú házat 1885 körül építették. Az északi hegyvidéken, Bélapátfalván és Egerbocson a faépítkezést a múlt század végén a vert fal váltotta fel, ami után a vályog és a különféle kő falak következtek.

97 Több 263