Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben
Galvács szerint az ajtó előtt kb. 1 m hosszú gádor takarta a lépcsőket, 120—150 cm magas falai vályogból voltak, a tetejére tompa szögben szarufákat állítottak és ezeket náddal fedték. Végül kosáríves fedés alakult ki. A lépcső a gádor elején kezdődött és még az ajtón belül is folytatódott. — A veremházat 1912-ben bontották le. A veremlakás és földói néprajzi analógiái hazánkban főleg az Alföld irányában követhetők, bár Győrffy István hiába kereste már az Alföldön a pásztorok veremkunyhóját, nem találta meg. 25 A recens anyagban gyűjtőterületünkhöz legközelebb Hajdú megyében írták le a veremház és veremkunyhó típusait. Közöttük időben első Ecsedi István tudósítása, aki két formát figyelt meg Debrecenben. Az egyik mélyebb (150—160 cm) padlószintű, de alacsonyabb tetőgerincű volt, míg a másik sekélyebb lakótere felett magasabb tető állt. Fala, mennyezete egyiknek sem volt, ajtajukat „gátőr" védte. 26 Dankó Imre Hajdúnánáson a hagyományból rekonstruálta a „putriház"-nak nevezett veremházat, ami az első debreceni típussal látszik megegyezőnek. 27 Dám László is ezt a típust írja le a hajdúböszörményi szőlőkben, olyan sajátos részletekkel, hogy a verem oldalát akácfából font sövénnyel bélelték, a két szelemenágas mellett négy sarokágast is beállítottak, a tető fedésére pedig nemcsak földet, hanem gyeptéglát is felhasználtak. 28 A Debrecen melletti Ebesről 29 , és a bodrogközi Györgytarlóról 30 a debreceni gádoros veremházra emlékeztető földólakról tudunk. A néprajzi irodalom inneji már csak távolabbi tájakról szolgáltat adatokat. Ilyen a békési cigánykunyhó-leírás kémény nélkül, a padlóra helyezett szabadtűzzel 31 , a többi Kiss Lajos Szabolcs megyei tanulmányából ismert. Ezek a földkunyhók csak annyiban különböznek a csányiaktól, hogy a természetes föld falat még sövénnyel borították, amit betapasztottak. Valószínűleg a laza, nem eléggé kötött talaj kényszerítette őket erre. A másik eltérés abban áll, hogy a szabolcsi kunyhók hosszanti oldaláról nyíló bejárata elé — mint Debrecenben — gádort állítottak. A kunyhó neve Szabolcsban „burgyé". 32 Takács Lajos ugyancsak Szabolcsból közölt földbe mélyített ólakat a dohányosok használatában. Mint a többi Tiszántúli földói, ezek is gádorral készültek, de még ágasfás-szelemenes tetőszerkezettel. 33 A recens állapotokat regisztráló adatközlések mellett néhány irodalmi, levéltári adat és analógia áll még rendelkezésünkre. A XVIII. század első felében Bél Mátyás szűkszavú utalása mellett — hogy egyesek veremben laknak 34 — többet mondanak mind a Heves megyei, mind az egyéb, ismert források a török hódoltság utáni alföldi lakásviszonyokról. Az 1728. évi összeírás egyik példányában a megye Tiszai járásáról felvett adatok között a házakra vonatkozóak is szerepelnek (sajnos, a többi járás anyagából ezek hiányoznak). A hajdani Tiszai járás ma nagyobbrészt Szolnok megyéhez tartozik, ezért az összeírás feldolgozása is — Soós Imre tollából — két helytörténeti kiadványban jelent meg. 35 Az összeírás az emberi létnek, a vagyonnak és az állandó lakásnak azt a bizonytalanságát tükrözi, ami a török hódoltságot, majd a Rákóczi szabadságharcot követő időkben hazánkegyes részein kialakult. Tizenöt településre terjed ki, amiből öt (Kisköre, Pély, Poroszló, Sarud, Tiszanána) ma Heveshez, tíz pedig Szolnok-hoz tartozik. Az összeírás a lakások három kategóriáját állítja fel. Az első csoport a domus erecta, a második a gaza, vagy gazula, s a harmadik a. fovea subterranean E kifejezések fordítása Soós Imrénél „nádból és sárból tapasztott vályogház...", „kunyhó" és „verem" 37 , ezeket azonban nem könnyű azonosítani a ma ismert formákkal, csak akkor, ha a magyar kifejezéseket — a recens analógiák ismeretében — revízió alá vesszük. A domus erecta fennálló házat jelöl, vagyis olyan emberi lakást, mely a föld felszínére épült és egyéb tulajdonságainál fogva is érdemes a ház megnevezésre a másik két kategóriával szemben. Az első falvak tárgyalása végén egyébként az összeíró meg is jegyzi, hogy Quae domus maxima in Parte, Latéra ex muris arundinibus et Luto sunt exstructae, vagyis a házak nagyobbrészt nádfallal és sárból épültek. Valószínű, hogy a tapasztott nádházzal van itt dolgunk — amivel a recens anyagban már nem találkoztunk 38 — és nem arra utal a szöveg, hogy egyes házak fala nádból, másoké sárból (fecskerakásos fal) készült. — A második kategória a gaza vagy gazula, ennek fordítása egyértelmű, csak kunyhó lehet, ami 253
