Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben

nem jelent meghatározott fal-, vagy épülettípust. Kérdés, hogy miben különbözik a domustól és miben a következő kategóriától. A domustól feltehetően a primitív tetőszerkezet, vagyis a padlás, a mennyezet hiánya különbözteti meg, esetleg a falépítési technika kezdetlegessége, vagy a részleges földbe mélyítés. Bél M. rövid tájékoztatásában „sövénnyel kerített kunyhó"ról ír, a kunyhó kritériumának tehát a sövényfalat tekinti.

39 Ezek alapján úgy véljük, hogy ennek a kategóriának a részlegesen földbe mélyített gödörház, vagy a födém nélküli putri, putris gödörház néven ismert mai lakásforma felel meg. — A harmadik a, fovea subterranea, vagyis földalatti verem, ami két formában képzelhető el: vagy a ma ismert és használatos téglány alaprajzzal, vagy a régészeti ásatásokból közölt kör alaprajzzal. A földalatti verem recens megfelelője a veremlakás valószínűleg abban a formában, amelyben fentebb leírtuk. 1728-ban az említett öt Heves megyei településen a három lakástípusban a lakások száma összesen 305 és ebből fennálló ház 122, kunyhó 164 és földkunyhó 19 volt. Ami az egyes településeket illeti, a legnagyobb közöttük Poroszló 137 lakással, s a legkisebb Pély 26 lakással. A lakás három kategóriájának nagysága és ezek egymáshoz mért aránya is különböző a településeken belül és ezek az arányok a lakáskultúra helyi szintjére engednek következtetni. Az első kategória, a fennálló ház Tiszanánán az összesnek majdnem felét, míg Poroszlón csak egyharmadát teszi ki. A legalacsonyabb kategória, a verem viszonylag a legnagyobb mennyiségben Kiskörén (5 db, azaz kb. 16%), a legkisebben pedig Tiszanánán (2 db, azaz kb. 2,6%) volt jelen. A Szolnok megyéhez tartozó, többi tíz település helyzete általában rosszabb. Az összesen 796 lakásból fennálló ház 312, kunyhó 289 és verem 195 volt. Az egyes településekben a legtöbb fennálló ház Mezőtúron volt (62 db, azaz 35%), a relatíve legtöbb verem pedig a kis Tiszaabádon (9 db, azaz 35%), de feltűnően sok a verem a korunkban városias járási székhelyen, Tiszafüreden (50 db, azaz kb. 35%). A veremház elterjedésével és használatával kapcsolatosan erre az időszakra összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Tiszától északra fekvő terület lakáskultúrája fejlettebb volt, mint a Tiszán túli részeké. Amíg itt a veremház átlagos aránya az összes lakásokhoz viszonyítva csak 6,2%, addig a Tiszán túl ez az arány 24,4%. A hevesi községek adatait más, alföldi tájak adataival összevetve az tűnik ki, hogy ez a viszonylagosan magasabb színvonal azokkal szemben is érvényes. 1701-ben mind „földkunyhók" voltak — írja Fodor Ferenc — és „mint mindenfelé az Alföldön, úgy itt is ez volt a futásból visszatért nép első hajléka."'

10 Iványi István Szabadka történetében Marsigli tábornokot idézi, aki 1690-ben látta, hogy a lakosság „csak földbe vájt gödrökben és vermekben lakik", s erről csak a XVIII. sz elején szoktatta le őket a bécsi haditanács.

41 Szűcs István idézi Debrecen város történelméből, hogy 1698-ban az összeírás szerint a városban nagyobb földalatti épület 104, kisebb földalatti épület pedig 324 volt/

2 Eddigi fejtegetéseink után valószínű, hogy a nagyobb lakás gödörház, a kisebb veremház volt, bár a közlés szűkszavúsága azt is megengedi, hogy valamennyi veremház volt, csak méretben különböztek egymástól. Egy dunántúli adatunk azt sejtteti, hogy még a XVIII. sz. derekán is elterjedt lehetett országszerte a földkunyhó: az Eszterházy uradalom Tatatóvároson 1769-ben elrendeli, hogy „a gunyhós Gazdáknak is, kiknek gunyhói el hányattatván, hogy sorba és fönt álló Házakat építhessenek, hely kimérettetik..."

43 A török hódoltság alatt elpusztult Tolna megyei Ete falu területén Csalogovits József egy XIII. századi veremházat tárt fel, aminek recens analógiáit a Decs határában álló építményekben találta meg. A 6. és 7. ábrán két földbe mélyített lakóház fényképét közli. Az egyiknek csak teteje van a föld felett, a másiknak egész alacsony fala látszik. A 2—2 szelemenes tetőt mindkét háznál föld borítja.

44 Korábbi időkből a földkunyhó meglétére vagy használatára már alig van adat, inkább történeti feltevésekkel és nyelvészeti következtetésekkel rendelkezünk. Ismert azonban egy hitelesnek tűnő grafikus ábrázolás 1670-ből, ami Edward Brown angol utazó naplójában jelent meg. A rajzon egy gémeskút körül elszórtan fekvő veremházakat lehet látni, elejükön két ablaknyílással, hátul a tetőn nyitott félköralakú lyukkal, ami csak a bejárat lehetett. 254