Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Sugár István: Dobó István sírja és síremlékének története
A felkutatható adatok és források nyomán, természetszerűen, beható vizsgálat tárgyává tettem, hogy a templom melyik részében temették el Dobó István koporsóját. A különböző eredetű források egybevágó adatai nyomán a sír helye kétségtelenül megállapítható. Pásztor Ferenc plébános említi 1922-beli leírásában, hogy a temetkezés helye „a régi templom oldalfülkéjében volt." 22 Ezt hitelesíti egy 1791-béli „Prothocollum Parochiale"-ba vezetett feljegyzés: „Ecclesia haec habet latus unum in corpore foras protensum, ubi adest cripta...", amely fölé akkor, a már szétbontott szarkofág, ma Egerben levő fedőlapja volt a földre helyezve. 23 A már említett 1829. évi első közlemény szerint: „Ezen egyház kövületében, a rostélyzat (azaz a szentélyt a hajótól elválasztó ún. áldoztató rács) előtt, a sanctuarium nyilatánál vannak letéve... Dobó Istvánnak tetemei " u Csorna József 1887-ben végzett becses helyszíni megfigyelése értékes további adattal teszi teljessé a fentieket: „Ma a sírbolt bejáratát egyszerű sima homokkőlap fedi." 25 Arra a lényeges kérdésre, hogy pontosan hol állott a templomhajó oldalfülkéje, az 1914. évi ásatás fennmaradt adatai derítenek fényt. „Amikor 1914. tavaszán a bővített templom alapjainak ásása s részben a régi templom falainak lebontása megkezdődött, azon terv és óhaj merült fel az Ung megyei Közművelődési Egyesület agilis főtitkárának, Deák Gyulának kezdeményezésére, hogy Dobó István hamvait a templom alatti földrétegekben felkutassuk. 1914. július 21-én leutazott Dobóruszkára dr. Varjú Elemér, a m. nemzeti múzeum igazgatója de Gasparetz Géza archeológus kíséretében, aki több napon át végezte a kutatást." 2 " A fennmaradt plébániai História Domus így számol be a munkálatokról: „Egyelőre csak a lebontott oldalfülke alá épült s már évek óta használaton kívül levő s befalazott kryptának átkutatására került sor, mivel az új templom építése ezt később megakadályozta volna. Nagyon sok régi emberi csontok, korhadt koporsó, hullamaradványok kerültek felszínre. A sírbolt legalsó rétegéből 1790 előtt elhelyezett csontokat ástak ki, melyeket a szakértő külön deszkaládába helyezett el s ólomtáblával megjelölve a kryptába visszahelyezett. Dobó István csontjaira nézve azonban semmi pozitív bizonyítékot nem találtunk.," 27 A vitathatatlanul jelentékeny kutatásokat azonban a kirobbant első világháború haladéktalanul leállította 28 , — de elmaradtak ekkor természetesen országszerte is „a szokásos nyári régészeti ásatások". 29 Sőt „a háború csatatérre vitte Varjú Elemér osztályigazgatót is." 30 A templom bővítése is csak a háború után fejeződött be. Témánk szempontjából rendkívül fontos, hogy a dobóruszkai ősi kis templomot oly eredeti módon bővítették, hogy északi falát két helyen 6 méter szélességben áttörték, teherhárító hevederrel átboltozták, s úgy építették mellé a hosszabb és szélesebb neogótikus új templomot, hogy a régi északi fal egyúttal az új templom déli falát is adta. 31 A régi ruszkai templom kriptája helye egészen pontosan megállapítható. A kritikus oldalfülkebéli kripta a két templom terét összekötő, a szentély felé eső falnyílás északi részén van, — a padozat alatt. Itt ma egy szószék áll, mely alatt a padozat betonozása más, mint akár a régi, akár pedig az új templomban, — amint azt Kovács Béla a helyszínen megfigyelte. 32 E kriptában temették el tehát Dobó Istvánt, s itt felette állították fel vörös márvány szarkofágját is. Az 1890 előtti évek során, Dobóruszka akkori plébánosa, Demek Antal esperes nem is gyanította a sír eredeti helyét. Ő ugyanis tévesen úgy vélekedett, hogy Dobó csontjai a hajó déli (szentlecke) oldali végében álló Szent Anna oltár alatt nyugszanak. Erre a gyökerében hibás megállapításra azért jutott, mert arra az oltár mensája feliratából következtetett 33 („Hic jacet..."), nem is sejtve azt, hogy az, Dobó szétbontott síremlékének csak másodlagos felhasználási helye. Mindenképpen elvetendő a falu múlt század közepén élt lakosainak azon hagyománya Dobó sírjára vonatkozólag, melyről 1922-ben Pásztor plébános tájékoztatott kis kötetében: „1848-ban 80 éven felüli bizonyos tisztességes aggastyán az beszélte azt időszerinti plébánosnak, Szabó Kristófnak, hogyjól emlékszik arra az időre, amikor több előkelő egyházi és világi 229
