Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Fehér Géza: Adatok Eger török agyagművességéhez

típusnál — szemben a most vizsgált emlék sima, csonkakúp-szerű talpával — lépcsős tagolású, s így ezen részletével az egrieknél korábbi jelleget tükröz. Az egri tál (I. t. 1.) mázának színe nem figyelhető meg, mivel az edény huzamosabb ideig éghetett hatalmas tűzben. Az egri emlékanyag más Esztergom-szenttamáshegyi, tehát hazai viszonylatban korainak minősülő edényformákat is őriz. így pl. a rézedényt utánzó, vízszintes kiképzésű keskeny szájrészén széles hornyolattal tagolt fogazott peremszélű csészét (ltsz. 55. 2145. 1 — 55. 1218. 1; I. t. 2.). Ugyancsak több példánnyal szerepel az Esztergom-szenttamáshegyi anyagban is a szélesen kihajló szélű tál, fogazott peremmel. Ezt az edénytípust Egerben az 57. 21. 1. ltsz. edény (I. t. 3.) képviseli. Az edényforma különben Magyarország hódoltsága korának bármelyik szakaszára jellemző; közelebbi korhatározására is csupán kidolgozásbeli jellegzetességei, mázának minősége szolgáltathatnak némi támpontot. Hasonló edény barnamázas peremtöredéke az egri anyagban 55. 2102. 1. ltsz. alatt található meg. A következő edényféleség, a fogazott peremmel ellátott keskeny vízszintes szélű sekély tál (ltsz. 55. 2341. 1; I. t. 5.) szintén gazdag Esztergom-szenttamáshegyi párhuzamanyagot mutathat fel. Egy abroncsszerü, alacsony talpon álló magas, öblös egri tál (ltsz. 55. 1293. 1 — 2144. 1; II. 1.1.) előképét az egyik Esztergom-szenttamáshegyi feliratos edényben (ltsz. 56.1055. 1.) találtuk meg. Az az Esztergom-szenttamáshegyi emlékanyagból szintén jól ismert gömbölyített behúzott szájperemű, félgömb testű talpastálat több edény (ltsz. 52. 1574. 1 — II. t. 4.; ltsz. 55. 584. 1 - II. t. 6.; 55. 1219. 1 - 55. 2025. 1 - VI. t. 2.) képviseli az egri anyagban. Ugyancsak szenttamáshegyi típus az alacsony talpon álló, oldalán széles nagy vájatokkal gerezdéit tál (ltsz. 55. 985. 1 - II. t. 5.). Az egri török anyag öblös, zömök táljai (ltsz. 55. 12. 1 — 1.1. 4.; 55. 2024. 1 — 55. 14. 1 — 1.1. 6.) főként abban térnek el más gyűjtemények hasonló alakú edényeitől, hogy mázas külsejük és belsejük különböző (egymástól eltérő) színű. Az egyik ilyen edény pl. kívül zöld, belül élénkbarna mázas (I. t. 4.). Egy fentebb tárgyalt edényt (II. 1.1.) is ide kell máz és színezés szempontjából sorolnunk. Mint említettük, az I. t. 6. edénye egymástól eltérő külső és belső mázával érdemel figyelmet. Ez a tál azonban formailag már külön csoportba sorolható. Az egri török kerámiai anyagnak ugyanis jellegzetes részét alkotják azok a gömbölyített szájperemű talpastálak, amelyeknek szájperem alatti keskenyebb részletéhez, övéhez maga a test tompaszögben csatlakozik, az edénynek ezzel olyan jelleget kölcsönözve, mintha rajta széles kiemelt borda futna. A csoport edényei : 1. Belül zöld mázas tál (ltsz. 52. 1574. 1 - II. t. 4.). 2. Belül sárgásbarna mázas tál (ltsz. 55. 1219. 1 - 55. 2025. 1 . (VI. t. 2.) 3. Belül zöldmázas tál (ltsz. 55. 584. 1 - II. t. 6.). 4. Kívül-belül vízzöld mázas tál (ltsz. nélkül). Szájpereme és középső bordaszerű kiugrással határolt övén fésűs bekarcolt vízszintes szalagjai között hasonló kiképzésű hullámszalagok futnak. 5. Az előbbihez hasonló díszítésű, kívül-belül zöldmázas edény (ltsz. 687 — II. t. 2.). 6. Ugyanide kell sorolnunk azt az edényt (ltsz. 55. 2101. — 55. 1286. 1 — II. t. 3., III. t. 1.) amelyet sötétbarna mázas alapon világosbarna csorgatott máz díszít. Egy kívül-belül vízzöld mázas kisedény (ltsz. 55. 13. 1 — IV. t. 2.) alakjával és mázának' színhatásával kis rézcsészét utánoz. ^ ' •' ; •' ' -' Ismét külön csoportot alkotnak azok az alábbi emlékek, amelyek a múzeumi török^ anyagában a legkésőbbinek látszanak. Közöttük hihetőleg több olyan is előfordul, amelyeket» a hódoltság korának befejeztével magyar fazekasok mint utánzatot készítették. ' h 19&