Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Fehér Géza: Adatok Eger török agyagművességéhez

A tárgyalt csoport edényeinek jellegzetessége, hogy kihajló szélüket gömbölyített szájperemmel látták el. Mázuk különféle színű. 1. A EM 90 ltsz. edény (III. t. 2.) belseje zöldmázas. 2. Az 1220. ltsz. edény (IV. t. 1.) szájpereme és külseje zöld, belseje viszont sárgamázas. 3. Az 52. 1649. 1 — 57. 11. 1. ltsz. tál (IV. t. 3.) sómázas belsejét durva zöldfestésű hajlott és pontsorral kitöltött ötküllős kerék tölti ki. 4-5. Az 55. 2356. 1. ltsz. (V. t. 1.), valamint az 55. 2333. 1. ltsz. tál (V. t. 2.) kívül-belül zöldmázas. 6. Az 55. 1206. 1 — 55. 2328. 1. ltsz. tál (V. t. 3.) szájpereme és belseje barnamázas. Belsejét a barna alapján sárga csorgatott máz is élénkíti. 7. Az 55. 2317. 1. ltsz. edény (IV. i. 4.) belsejében barnamázas alapon sárga csorgatott máz figyelhető meg. 8. Az 55. 2307. 1. ltsz. edény (IV. t. 6.) is az előbbihez hasonló. 9. Ugyanebbe a csoportba tartozik még egy belül zöldmázas tál (ltsz. 55. 1262. 1.). A fenti csoportokon túlmenően különleges formák is előfordulnak az egri talpastálak között. Az 55. 1981. 1 - 55. 1224. 1 - 55. 1396. 1. ltsz. edény (III. f. 3.) befelé hajló szélének peremét befelé gömbölyítették. A perem mellett borda fut. A csonkakúp szerűen kialakított edénynél a test és talp szinte egybeolvad. Hozzá hasonló az 55. 1282. 1 — 55. 1259. 1 — 55. 1361. 1. leltári számokkal jelölt edény. Igen érdekes az. 55. 904. 1. ltsz. tál (VI. t. 1., 3.). Ez az alacsony talpon álló zömöktestű edény a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött ajnácskői török réztállal mutat formai egyezést. Szolnoki kerámiai hasonmását a 61. 130. ltsz., kívül-belül zöldmázas edényben találjuk meg. A tálak közül az 55. 2255. 1. ltsz. (VII. t. 1.) — a török műipar más ágában is ritkán előforduló diszítményével — más gyűjteményből ismeretlen típust képvisel. Az 55. 633. 1. ltsz. tál (IX. t. 1.) diszítménye a csorgatott mázas edényekével rokon. Az 52. 1280. 1 — 57.7. 1. ltsz. tál (VII. t. 2.) festett indás-leveles díszei más török edények jól ismert virágait idézik fel. Az 55. 2251. ltsz. tál (VIII. t. 2.) volutás díszei általánosak a későközépkori edényeken. Az 55. 1283. 1. ltsz. tál (VIII. t. 3.) finom zöld máza a hódoltság kori török edényekre jellemző. Az 55. 710. 1. ltsz. edény (VIII. t. 1.) hegyesívű hullámkötegei a mai török edényeken is jellegzetes, gyakran előforduló díszítések. A korsók között két fojtott égetésben feketére füstölt felületűhöz (ltsz 55. 5.1 — X. t. 1.; ltsz. 52. 1222. 1 — X. t. 2.) a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött egyik — ismeretlen közelebbi származási helyű — budai lelet (ltsz. 61/1897. 50.) mellett a pécsi Janus Pannonius Múzeum 1684, 1672, 3162. ltsz. edényei adnak értékes párhuzamot. Szinte teljesen egyezőket ismerünk azonban a belgrádi múzeum ayagában is. Egy hengeres nyakú mázatlan korsó (ltsz. 52. 1868. 1 — X. t. 3.) mind török régészeti, mind néprajzi anyagban gyakori típust képvisel s hasonló jellegű edénnyel a pécsi múzeim anyagában is találkozhatunk. Az egri vár északi falszorosának végén folytatott 1959—1960. évi feltárásból csorgatott mázdíszével igen tetszetős kiöntőcsöves korsó származik (ltsz. 60. 16. 1 — XII. t. 1.). Fő jellegzetessége, hogy tojásdad testét igen finoman formálták. A korsónak ez a válfaja hazai török anyagban is tekintélyes mennyiségben fordul elő. Az egrihez hasonló jó kivitelben azonban ritka s azt is figyelembe kell vennünk, hogy az újabb egri várásatások is felszínre hoztak hasonló jóminőségű kiöntőcsöves korsókat. Mindebből arra kell következtetnünk, hogy egy időben Egerben fejlett török kerámiai műhelyek működhettek. 198