Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Kovács Béla: Kortársi feljegyzések az 1831. évi Heves megyei kolerajárványról
A mi szorosan Pata Várossát illeti: Mink sem voltunk okosabbak másoknál, ha gyávábbak nem voltunk. Mi mihelyst Gyöngyösön ki ütött és Tarjánba a nyavalya, azonnal el zártuk egy mástul magunkat ugy, hogy a madár is tsak fejünk felett mehetett el, de köztünk nem. Eleinte 100 ember is strázsált, fő kép éjszaka, de lassan lassan a nép is elkedvetlenedvén, zúgolódván is, mert le sem arathatta kevés termését, sem nem dolgozhatott, a strázsák száma kevesebbre vétetett, ugy hogy nappal a Gyöngyös fele való utón lévő második hidnál, vagy is a Györki völgynél volt mindennap három vas-villás strázsa, itt pedig a kápolnánál szinte három, ezeknek kötelessége volt minden emberrel gorombáskodni, sem Urát, sem Papját, sem Tisztjét sehová sem bocsájtani, e mellett minthogy vasvillájok hegyénél tovább gondolkodni nem tudtak, mi természetesebb következés, mint az, hogy látván ezen pór Nép most magát annyira meg hatalmazva lenni, el bizta magát benne, s már olyanokrul kezdett álmodozni, hogy ő Urának nem engedelmeskedik, dézsmát nem ád, szolgálattyára nem megy - s ezekből állott egész nap a Strázsa Urak között a diseurs. Ez igy tartott September elejéig, a midőn is minek utánna mindenütt szabad járás volt, mi még is jártuk a bolondját (azért mert egy nyul-szivü Szolga-Biró ekkor igy akarta), mi olyan szorosan zárkóztunk, mint Cholera elején, végre jött a Consilium parantsolattya, hogy minden utak szabaditassanak fel, ugy mi is nagy nehezen fel szabadultunk s Patán a szabad keresztül járás meg nyilt, mint mondám September elején, hijába esvén ekkor annyi száz meg száz embernek el henyélt napja, annyi éjszakázása. Ezen strázsák és szoros fel vigyázások következésébe kétségkívül más bajunk is volt. Lakossainknak nagyobb része ezen üdőben az Al-földön volt aratáson, a honnét is rész szerént az ott uralkodó nyavalya félelméből, rész szerént dolgaikat el végezvén haza jöttek. Ezek még az utón el fogattattak, s a Szent Háromság kápolnájánál lévő kertbe utasíttattak Contumaciát tartani per 10-15 nap is, a ki minő helyről jött. Ezek dologtalanul ott töltötték a leg drágább üdőbe és pedig dolog üdőbe a ki rendelt napokat, pedig voltak egyszerre 75-en is. A mi fájdalmasabb, azt lehet mondani, hogy éhen-szomjan, mert némellyek kaptak ugyan onnan hazulról enni és innya, de a szegéyebbekenek a házoknál sem lévén egy harapás kenyér is, most sem dolgozhatván, koplalás volt a részek s éhen hálás is lett volna, ha közösen nem segitettük volna, de hol egyik, hol másik Uraság, meg a Váras is, meg a mellyikünktől mi telhetett, ugy tartogattuk őket, egy egy juhot, kenyeret, bort küldözgetvén, de mind e mellett is szűk volt a kosztyok szegényeknek. - S most is lehet és mindég tsudalni, hogy annyi békességes tűréssel birtak, hogy magokat ki nem törték - de a melyre már minden esetre készen lettek volna, ha mi a segedelemmel késtünk volna. De igy tsak el mulatták magukat, hol tántzoltak, hol énekeltek, hol gyermeki játékokat jádzottak, a mi eszekbe jutott. Ezen Contumacionalis helyen mutatta magát leg először Patán a Cholera, Augustus 5-dikén, a midőn Kovács Istvány fiatal ember Árok-Szállásrul haza jővén, ugyan tsak a Strázsák által azon kertbe vitetett. A többiek mindjárt ki mutattak néki egy félre helyet, a hol szegény el fáradt, de egyéb eránt is beteges ember azonnal lefeküdt, s más nap hason feküdve halva tanáltatott. 25 Mi volt természetesebb, mint az ebbül következett lárma. Senki a világért hozzá nyúlni nem mert volna. Éppen akkor itt volt bizonyos Baj nay nevezetű Pászti chirurgus, 26 ezt azonnal hivatalosan oda küldöttük, hogy nézze meg, a ki is a Nótáriussal oda menvén hozzá ugyan nem nyúlt, hanem egy rúddal messziről piszkálván, azt tanálta, hogy a fekete foltok a testén cholerára mutatnak és hogy bizonyosan abban halt légyen meg - azért tőle őrizkedni szükséges. Cholerába halt e meg ezen szegény ember, vagy más valamely természetes nyavalyában, nem vitatom, elég az ahoz, hogy hozzá senki nyúlni nem bátorkodott, hanem addig is, még a koporsója el készült, gallyakkal be rakattatott, dél-után pedig egy lepedőt teritettek melléje, arra rudakkal reá hempergették s négy ember meg fogván a lepedő négy szögletét, a koporsójába be emelték s be tették minden szűröstől, tarisznyástul, kalapostul együtt, allig birtak szegényt a koporsójába be gyűrni, ugy vitték a Temető helyre, etzettel meg mosdott és sok-féle képen meg füstölt emberek, a hol is a sirjába tették s melléje még a kaszáját is. Azért ha még valaha ezen sir fel vétetődik és abban kaszára tanálnak, emlékezzenek meg a Pataiak arra, hogy az a Cholera üdéjében tétetődött oda, midőn annyira el volt a Nép bódulva és ámítva, hogy azt hitte, hogy az ily nyavalyába lévő embernek még a kaszája illetése is halált okoz. 7 Az egri múzeum évkötiyve 97'