Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Kovács Béla: Kortársi feljegyzések az 1831. évi Heves megyei kolerajárványról

A Felséges Istennek sz. Keze meg nehezedett rajtunk, a Világ s abban mindnyájunk el-fajultságának igazságos büntetésül, ujabb szomorúak, ujabb s rémítőbb veszélyek le­begnek már fejünk felett, messze országokbul szóllitott az Isten öldöklő s pusztító fegy­vert ellenünk, hogy nagy részről semmivé tétessünk, s mint Háládatlan Nép ki-törültes­sünk az Élők számábul. - Egy eddig Hazánkban, de még Európában is ösméretlen mirigy Nyavalya köszönt be a folyó 1831-dik Esztendő Junius Holdnapjába 10 Édes Magyar Ha­zánkba, ezen szerentsétlen nevezet alatt Cholera vagy-is Epe-kórság E gyászos vendégnek eredeti lak-helye Kelet-India, a Népek és Nemzetek ostorozá­sára, a gonosz el-fajultságnak leg méltóbb büntetésére ezen nyavalya eredeti fészkébül ki­kelvén sebes lépésekkel 1817-dik Esztendőtül fogva 1824-dik esztendőig külömbféle tarto­mányokba dühösködvén, ismét 1829-dik esztendőben az Orosz Birodalomban ki ütött s pusztított. - A Magyar Haza a külső tudósitásokbul olvasván, hány milliomok lettek ál­dozatai e dögheletes mirigynek, mennyire szánakozott sorsán a szenvedőknek, annyira kezdett félni közelitésétül, minthogy észre vehetőleg közelebb és közelebb sietett. A mitől a Haza félt, s kérte Istenét el-tartóztatván, a meg foghatatlan Isteni Szent végzések tetszé­sébül tsak ugyan meg történt a Cholera vagy Epekórság, minek utána Galíciába dühöskö­dött volna, minden szorgalom és vigyázat ellenére Édes Magyar Hazánknak kebelébe is ki ütött szerentsétlenül, különösen pedig Szolnokba és Poroszlón, a hova a só hordók által hozattatott. 1L Ennek köz-hírül tétele után mi lehetett egyéb következés, mint az egész Hazának a kétségbe esésig lett meg zavarodása. A Vármegye, s annak meg-becsülhetetlen Első Al-Ispánja Br márk-falvi Földvári Földváry Ferentz több jó érzésű Tiszt-viselőkkel semmit el nem mulattak, mi által ezen mirigy további terjedését akadályoztathatták, gyors lépésekkel a faluk, városok el zárattak, hogy szabad közösülés ne légyen, különösen Szol­nok, Poroszló és Heves várossá erős őrizés alá tétettek, 12 hogy azokbul egy lelket sem bo­csájtanának ki, de egyéb betsületes helyeken is mindenütt vasvillás emberek állnak, s egyik helybül az másba nem eresztenek, hacsak passusa nincs, hogy egésséges helyről jön. Én magam a Napokba Gyöngyösön keresztül Detkre menvén, sőt tegnap Tarjánba, passust vittem magammal, s ugy bocsájtattam útnak, a mint a Passusomat örök emlékezetre az Patai Archívumba be is tettem. Annyi igaz: hogy most oly zavarodásba élünk, hogy szinte fejünk fáj belé, az ember egymást rémíti, már ha két ösmerős öszve jön, a cholerárul beszél, igy minden Társaságnak fő tárgya szinte ez. - Egy órába hisszük, hogy van cholera, más órába biztattyuk magun­kat, s tsak azt mongyuk, hogy az éhség következése, most ragadónak mongyuk, most is­mét tagadjuk, most azt vitattyuk, hogy a levegő által származik, már ismét emberről-em­berre származni kiáltyuk, még a jó Barátok is ritkán tsókollyák meg egymást. - A Paraszt ember most leg boldogabb, aratgatván eszébe sem jön a choleráról tűnődni, tsak azt kéri Istentül, hogy jól lakhasson. Egyéb eránt a Patikárusok állig győzik készíteni a mentő szereket, a preservantiákat, a mit tsak hallunk, mindent meg szerzünk, nékem is van há­romféle is. 13 De a Doktorok is tsak haboznak, egy nyomon nem beszélnek, néha cholerát ösmérnek, néha nem, nem tudunk elmenni az eszeken, s nyughatatlanságunkon semmit sem könnyebitenek. A Curirok Pestbül, Budáról egymást érik. A Szolga-Birák már ide, már amoda rendeltettnek. - Különösen Hatvány Várossá mellett nagy őrizet feküszik, s oly szoros fel-vigyázat van, hogy Pest felé senkit nem bocsájtanak, hanem ha valaki fő, ki oly helyekről jön, a hol a veszedelem magát mutogatta, Hatvannál Contumatziát (vesz­tegzárat, karantént K. B.) kell néki tartani 9-13-15 napokig is. - Már Heves Vármegye részérül nyomtatásban is jött e veszedelem eránt tudósítás, melynek fő tárgya A cholerá­nak ösmértető jelei, a Rendszabályok a szerentsétlenség esetére és Orvoslás módjai Ezen nyomtatvány is be van téve a Patai Parochiális Archívumba, olvashattya a később szeren­tsésébb Ivadék. Végezetre ezen tárgyban tsak azt mondom, nem tudom mit szánt reám, s reánk Pa­taikra az Isteni imádandó Gondviselés. Egy el-rémült nép Nem bizonyost nem beszél, a mit beszél, toldva adja elől a szerentsétlenséget, igy én is, ne hogy a halandóságot, mely az al-földön van, többre tegyem, inkább hallgatok. Annyi igaz, hogy két hiteles levélbül, a VIspányhoz mely íratott, tudom, hogy Poroszlón egy nap 25 ember esett el 81 beteg kö­93

Next

/
Oldalképek
Tartalom