Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Szabó János Győző: Gótikus pártaövek a kisnánai vár temetőjéből

7 Ez nyilvánvalóan a XVI. századtól 1962-ig keletkezett pusztulási réteg. Itt jegyezzük meg, hogy az (A) falsík előtt kb. 10 cm szélességben lefelé is habarcsos volt a föld. Mint kutatásunk után kiderült, a várfal alépítménye lent ennyivel szélesebb volt. 8 A belső várfal megépítésénél a gótikus templom támpilléreinek a közét befalazták, a jól tagolt lábazati kövek is épek maradtak : Pamer i. m. 301—302., 306—309. 9 Ez a XV. század közepe körüli évtizedekben történt: Pamer i. m. 300.— L. még 47. jegyzetünket 10 A középkorban gyakoribb körmenetek és a templomszentelés liturgiáját tekintve ez a kívánalom természetes (V. ö. Mihályfi Ernő Nyilvános istentisztelet. Bpest 1923. 196—197., 615—637.) 11 110—120 cm mélységben a (B) saroknál cserepeket és egy vas lószerszám alkatrészt találtunk, a gödör formáját mígfigyelni nem tudtuk. Az edénytöredékek jól átégettek, vöröses-barna színűek. Díszük vízszintesen bekarcolt párhuzamos egyenesekből áll. Készítési idejük valószínűleg a XIII. század második fele ill. a XIV. század eleje. (7. kép 1—3., 5.) A 25. sír felett XIII—

XV. századi töredékek és egy korai befésült díszes cserép került felszínre (7. kép 6—11.). A XII—

XIII. század fordulója körüli évtizedekből való a 36. sír töltelék földjében talált cserépanyag (8. kép 2—4.), és az a töredék amelyet a 44. sír mellett találtunk (7. kép 4.). Szelvényünk felső rétegéből (0—70 cm) felszínre került kerámiaanyagot, amely zömmel XIV—

XV. századi, nem mutatjuk be. 12 Egy korai Árpád-kori (vagy IX. századi?) cserép a 41. sír töltelék földjéből való (8. kép 1.). A 44. sír mellett a szelvényfalnál megfigyelt veremszerű leásás (AB metszetben 1. gödör), mivel az (Y) égési szint felette bolygatatlan volt, a 41. sír edénytöredékével közel egykorú lehet. — Nem tekintjük bizonyítottnak a fentiek alapján a körtemplom építése előtti település létét, de ahhoz elegendő okunk van, hogy ezzel a lehetőséggel számoljunk. Kerámiaanyagunkról hasonlóan vélekedett Parádi Nándor, akivel a probléma fontossága miatt konzultáltunk. A temetővel egykorú telepanyagnak a sírok között, ill. felett való előfordulását elsősorban a három templomépítési periódussal és a várfal létesítésével kapcsolatos tereprendezési munkákkal indokoljuk. Mindenesetre szemétgödröket használatban levő temetőben nem létesítettek. 12a

A vár 1967. évi helyreállítása, majd 1968. évi megnyitása ezt a munkát sajnos eddig nem tette lehetővé. 13 K. Éry Kingának köszönhetem az életkort meghatározó adatokat. — A nemek meghatározását, a csontok kémiai, histológiai vizsgálatát (a patologikus állapotra és a vércsoportokra vonatkozólag) Lengyel Imrének köszönhetem. 14 A xylotomiai vizsgálatokat Csépai Ferenc végezte el. Tájékoztatása szerint a küldött anyag az 1. sírból közelebbi botanikai maghatározásra nem volt alkalmas. Baráti segítségét ezúton is megköszönöm. 15 A csontváz tájolása 15 fokkal tért el a Ny—K-i iránytól dél felé. 16 Hasonló öv rekonstruálható Méri István túrkeve—mórici sírrajza alapján, de a lecsüngő rész ott hosszabb volt. {Méri I., Arch. Ért. 81 [1954] 142.) 17 A metallográfiai vizsgálatok eredményeit dr. Paksy Lászlónak köszönhetem (diósgyőri vasgyár fémkutató laboratórium).Paksy tájékoztatása szerint valamennyi elemzési eredmény félmennyiségi elemzési pontosságú, az ezüst értékek pedig csak tájékoztató jellegű arányszámok. 18 K. Éry Kinga megállapítása szerint az egyik szülőtől kicsi állkapcsot, a másiktól nagy fogakat örökölt a 3. sírban eltemetett gyermek. A maxilián a szemfog a szájpadláson át bújt ki. Az m (az első maradandó őrlőfog) gyulladásos folyamat eredményeként mégéletében kihullott. Tej-szemfoga a maxiiián jobboldalt haláláig megmaradt. A mandibulán az 5. tejfog gyökere a pm

2 és m között az alveolusban megmaradt. Bár fogai miatt sokat szenvedhetett a serdülő gyermek, de nem ez lehetett halálának az oka. 19 Tájolási adata csak megközelítőjellegű: a Ny—K-i iránytól kb. 5—7 fokkal tért el dél felé. 20 Bár napjainkig élő szokásról beszélhetünk, amelynek honfoglaló őseinknél élt hitvilági gyökeréről meggyőző képet festett László Gyula ( László Gv., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Archeológia Hungarica XXVII. [Bpest 1943]") 21 A pártaövek örökletes hagyomínyozásáról alapos tájékoztatást nyújtott Radvánszky Béla (Radvánszky В., Magvar családélet és háztartás a XVI—

XVIII. században [Bpest 1896] 119., 195., 313—314.) 22 Szalay Zoltán nagy gondossággal végzett munkájáért ezúton is köszönetet mondok. Itt jegyezzük meg, hogy az övről, lefényképezése után, a véreteket mind le kellett szedni; másként a bőr tartósítása nem volt lehetséges. A veretek egy részét ki is kellett egészíteni, és ezután valamennyi pontosan az eredeti helyére került. 23 A kifejezést Fettich Nándor tanácsára használtam. Ezt a szót a mai ötvöseljárásokban akkor alkalmazzák, ha szabályos vonalú díszítőelemeknek a bevésése történik sablonok segítségével, gépi úton. (Pallai S., Ötvösművészet. Bpest 1970. 157.). Régen a giluzsálást kézzel végezték, keresztben álló, gyakran görbe élű acél szerszám előrehaladó benyomkodásával. Lemezeinken ez a benycmkodás haladó zeg-zug mintát eredményezett. 24 Viszonylag behatóbban foglalkozott időrendi kérdésekkel: Kralovánszky Alán, A kerepesi későközépkori ezüstkincs. Arch. Ért. 82 (1955) 200. 66