Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

hatjuk, hogy az egri építmények közül néhány a XVIII. sz. derekára datálható. A kormeghatározásban kevés támpont áll rendelkezésünkre és ezek sem mind megbízhatók. Nem megbízhatók a néphagyománynak azok az adatai, hogy a barlanglakásokat a törökök vájták, mert joggal feltételezhetjük, hogy annál az időnél régebbi építésmóddal van dolgunk. Egyes építményekre vonatkozólag elfogadhatjuk azonban az olyan megjegyzéseket, hogy a településsel egyidősek, hogy a falun belül ez vagy az a legrégebbi stb. A riolittufa mállékonysága és a bele vájt lakás viszonylagosan rövid élettartama azt eredményezi, hogy a lakások az idő múltával mindinkább távolabb kerülnek az előttük húzódó úttól vagy vízmedertől és mindig beljebb kerülnek a domb oldalába. A terepviszonyokat figyelve, ezek a távolságok is mérvadók lehetnek, nevezetesen ha a távolság rövid, úgy vagy újabb keletkezésű, vagy igen régi építménnyel van dolgunk. Az újabbak természetesen könnyen megkülönböztethetők a régiektől vagy készítésmódjuk révén vagy egyszerűen úgy, hogy építési idejük még ismeretes. Kormeghatározónak látszik az egri, északkeleti barlanglakások elhelyezkedése. Azon a mésztufa dombon, amelynek alsó részét Cifrapartnak, felső részét Tetemvárnak nevezik (ma Pázsit, Tetemvár és Fügedi utcák) hajdan három egymásfeletti sorban húzódtak a kőlyukak és ezek alsó és felső sora látszik olyannak, amely hosszabb ideje lényegesen nem változott. Az eddig elmondottakat véve alapul, legalább 150-200 évesnek tekinthetünk néhány, fentebb részletesen bemutatott lakást, így Egerben a Fügedi u. 22. számút és a Verőszala 184. számút. Sírokon a Vörös Hadsereg u. 45. számút és Egerszalókon a Felszabadulás u. 44. számút. Tapasztalataink szerint a legújabb lakások 1950, illetve 1945 előtt készültek. A kronológia kérdése szorosan összefügg az alaprajzi elrendezéssel és egyben a tüzelőberendezés íormájával, bár ez utóbbi igen gyorsan reagál az általános gazdasági, műszaki változásokra. A kérdés a barlanglakók gazdasági-társadalmi státuszától némileg függetlenül is tárgyalható, de a kapcsolat kétségtelen és az újabb időkben döntő jelentőségű. Elsőnek a kronológia és az alaprajz kapcsolatát tekintve feltűnő az, hogy a legrégebbi lakások nem mind egysejtűek, bár az időbeni elsőbbséget ennek a típusnak kell adni. Csak az egri lakások állnak egyetlen helyiségből, a siroki és az egerszalóki mellett külön bejáratú konyha van. A siroki és szalóki külön bejáratú konyha szerkesztésben és funkcióban egyaránt különböző. A siroki konyha szerkezetileg a szoba egyik leválasztott sarka, ahonnan a kemence külső fűtését is megoldották, a füstöt pedig szabadkémény vezeti ki a dombtetőre. Az egerszalóki konyha alaprajzilag függetlenül, derékszögben csatlakozik a szobához, melynek kemencéjét ugyancsak innen fűtötték, de a füstelvezetés módja az előbbinél egy fokkal kezdetlegesebb. A füst nem kéményen keresztül távozik, hanem a konyha ajtaján és apró ablakán át, ez a szerkezet tehát a füstös konyha egy olyan típusát képviseli, amelynek megfelelőjét a környéken, vagy Észak-Magyarországon sem ismerjük valószínűleg azért, mert rokon példányai itt már végleg és igen régen elpusztultak. Az egri lakásokhoz olyan külső építmények csatlakoznak, amelyek a lyuk mellett már egy újabb helyiség kialakulását jelzik, de ezek a régi pinceházhoz másodlagosan épített toldaléknak látszanak. Annak ellenére, hogy a legrégebbi emlékek vizsgálata erre az eredményre vezet, a számba vett lakások nagyobb százaléka ma is egysejtű. Ennek a látszólagos ellentmondásnak az lehet a feloldása, hogy a típusok kialakulásában és fennmaradásában jelentős szerepe volt és van a gazdasági-társadalmi faktornak, vagyis azoknak a körülményeknek, amelyek meghatározzák a lyuk lakójának helyzetét és viszonyát az őt körülvevő társadalomhoz, anyagi javakhoz. Áttekintve a fentebb bemutatott barlangépítményeket, a gazdasági, társadalmi relációk szemszögéből a típusok széles skáláját ismerhetjük fel. A középkorra emlékeztető feudális, félfeudális kötöttségekben élő és lakó gazdasági cseléd, vincellér, 363