Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

vagy pásztor gazdasági építményhez - pince, istálló, földbirtok - kapcsolt lakása a legalacsonyabb szint a felállítható kategóriák között. Valamivel fejlettebb lakásmód az egysejtű zsellér-lakás a legszerényebb és legkisebb számú gazdasági rendeltetésű lyukakkal, de még mindig az uradalom, a földbirtokos szolgálatában. A formában és funkcióban épen ránk maradt legtöbb lakás ezek közé tartozik valószínűleg azért, mert a folyton szaporodó népesség egy része mindig ezt a réteget gyarapítja, akár életüket kezdő, megalapozó családokkal, akár valamilyen okból lezüllő, elszegényedő emberekkel. A paraszti barlanglakás legfejlettebb típusa a két- vagy többsejtű lyuk, amire feltárt anyagunkbna elég kevés példa volt. Kétsejtű lakással még inkább találkoztunk, melyben a konyha és a kemence szája előtti térség külön vált a szobától, de a három sejtűségre csak egy-két esetet említhetünk, pl. Egerben és Demjénen, ahol a konyhából nemcsak szoba, hanem más irányban kamra, ill. borospince is nyílik. Ügy tűnik, hogy területünkön a magasabb gazdasági szintnek megfelelő lyuk nem a többsejtűség irányába fejlődött, hanem az egyes gazdasági rendeltetésű üregek külön bejárattal a lakószoba mellé sorakoztak fel. Szembetűnő, hogy a barlanglakás erősen kapcsolódik a lakosság szőlőművelő-bortermelő rétegéhez Sirokot kivéve, ahol a filoxéra-vész pusztítása óta a gazdálkodásnak ez az ága jelentéktelenné vált. A siroki barlangépítmények funkcionális osztályozása, mint említettük, más településeinken belül nem alkalmazható, mert ezek használata sehol sem olyan intenzív, mint Sírokon, ahol a feltételezhető teljes lakásszámhoz viszonyítva, annak mintegy 43 százalékát ma is rendeltetésének megfelelően használják. Ugyanez a százalék a többi vizsgált településen belül lényegesen alacsonyabb, s emellett az eredeti, pl. e század eleji teljes lakásszám Egerben nem is állapítható meg. A siroki barlanglakásokat ismertető fejtegetéseinket azzal zárjuk le, hogy a szomszédos területekről idézett rokon jelenségek nagymértékben gazdagították, kiegészítették az ott felvázolt képet. Az analógiák megismerése után kétségtelen, hogy a siroki barlanglakás együttes nem tekinthető ebben a műfajban tipikusnak, mert csak a falusi szegénység, az agrárproletariátus gazdasági színvonalának megfelelő lyukak maradtak meg korunkra, sőt az egész barlanglakás kultúra az utóbbi évszázadban ebbe az irányba, ennek a rétegnek az igényeihez igazodva fejlődött. A kitekintés más területekre új perspektívákat nyitott: az egri Cifraparton és Tetemvárban három egymás feletti sorban húzódó hajdani barlangtelepülés; a kőlyukakkal együtt jelentkező olyan gazdasági jellegű építmények, mint a borospincék, a kaptárkövek és a vermek; továbbá a magas kultúra szférájához tartozó építmények (várak, sírkamrák, feltételezett közösségi termék) egy sajátos kultúra körvonalait rajzolják ki előttünk. Ennek a kultúrának kései emlékei, szegényes maradványai az Egertől keletre eső területeken tovább kutathatók, de fellelhetők a Kárpát-medence más részein is, analógiái pedig több kontinensen, de feltételezzük, hogy a mi anyagunk valamelyik irányba genetikusan is kapcsolódik. Bakó Ferenc IRODALOM ALBERT F., Heves és Külső Szolnok . . . vármegyék leírása. Eger, 1868. Az I960, évi népszámlálás. Bp. 1963. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. XVIII-VI. Bp. 1900. BAKÓ F., 1961. Egri borospincék. Eger. BAKÓ F., 1966. A májfa és a májusi kosár Heves megyében. Az Egri Múzeum Évkönyve. IV. 257-304. BAKÓ F., 1967. A faépítkezés emlékei Heves megyében. Az Egri Múzeum Évkönyve. V. 161-240. BAKÓ F., 1969. Település, népi építkezés. In: Heves megye műemlékei. I. 427-454. 364