Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben
ciót nyertek. A cigányoknak tehát alkalmuk sem volt arra, hogy az elhagyott lyukakat birtokba vegyék és beléjük költözzenek. A falu földművelő - magyar - társadalmán belül tehát a kőlyukasok a gazdaságilag legalacsonyabb réteget képviselik. Jó részük ma elaggott, munkára alig képes asszony, vagy ember, akik vagy külön élnek a fennálló házban lakó gyerekeiktől, vagy teljesen egyedül tengődnek és képtelenek már sorsukon javítani. 1945 előtt minden év tavaszán elszegődtek a barlanglakók summásnak. Többen visszaemlékeznek még arra, hogy Sírokból évente 6-8 summásbanda ment az ország távoli vidékeire, s egy bandában 40-50 személy dolgozott, beleértve a fél kommenciót kereső fiatalkorúakat is. A kőlyukakban lakók még részes aratónak is jártak és évente el is ment 75 pár. Voltak tehát az évnek időszakai, mikor a kőlyukak a legöregebbek és az apró gyerekek kivételével szinte teljesen kiürültek. A férfinép télen is keveset volt otthon, amenynyi alkalom csak volt, annyi napszámot töltött ölfavágással az erdőn. A fennálló házakban lakó íődes gazdák nem is szívelték a kőlyuksoraikat. Ha valamelyiknek sikerült ölnie egy kis malackát, süldőt, mert nagyobbra nem tudta meghizlalni, gúnyolódtak rajta. 57 Sokszor a íiatal házasok kerültek a kőlyuksorba. Valamilyen okból elköltöztek az öregektől és önálló életet kezdtek, a kőlyukat pedig olcsón meg lehetett vásárolni. 1930-ban 40 mázsa búza volt az ára egy barlanglakásnak, jelenleg 6-8000 forint, természetesen lakható állapotban. Ezek szerencsések voltak, mert csak ketten laktak, de általában sokkal többen éltek egy-egy lyukban. A Fenyves u. 10-ben 1958-ig nyolcan laktak, egy másikban Molnár Ferencné tizenhét gyereket szült meg, akik egy ideig mind vele maradtak. Este,-mikor alváshoz készülődtek, a lyuk minden talpalatnyi helyét ki kellett használniok, hogy elférjenek. Behordták ilyenkor a szalmazsákot, a maguk szőtte rongypokrócot, a földre terítették és pokróccal takarództak. 58 A barlanglakásról alkotott vélemények - tapasztalataink szerint - nem mind elítélőek. Van, aki már kiköltözött belőle, mert állítása szerint a pince csak krumplinak vagy répának való, nem lakóháznak, - elsősorban azért, mert ha nyáron nem tüzeltek benne, a plafon, a bútorok megpenészedtek. Márpedig a summások ha elmentek tavasszal, csak őszre jöttek haza és nem volt, aki gondozza a lyukat. Ugyanakkor a múlt században a zsellérek, majd a napszámos emberek előnyben részesítették a kőlyukat, mert olcsó volt, a vihar nem vitte le a tetejű és kevés tüzelővel be lehetett fűteni. Azt is meg kell azonban mondani, hogy a lyukak minősége fekvésük szerint is különböző volt. A déli irányba nézők alkalmasabbak voltak lakásnak, mint az északi fekvésüek. Az előbbiek világosabbak és melegebbek voltak a többinél. Sírokon déli fekvésű lakások csak a Hárskúton (Vörös Hadsereg ú.) vannak, de inkább csak voltak, mert a legnagyobb részük már elpusztult. Nem lehet véletlen, hogy itt laktak a jobb módú kőlyukasok és először ők szakították le a barlanglakásokat és építettek helyettük fennálló házakat. Hallottunk olyan véleményt is, hogy szeretik a barlanglakást, mert télen meleg, nyáron hűvös; mert épp úgy tisztán lehet tartani, mint bármely más lakást; és mert a levegője sem rossz, különösen amióta modern tűzhelyekkel jól ki lehet szárítani a falakat. Mindenki hangsúlyozza azonban a lyuk karbantartásának fontosságát. A barlanglakás gondozásán többféle karbantartó műveletet értenek. Ezek között első és. legfontosabb a meszelés. Évente átlag kétszer meszelni kell a lyukat: húsvét előtt és a búcsú napja, azaz december 8. előtt szokták, beleértve nemcsak a lakás belsejét, hanem homlokzatát is. Ha vannak a lyukban olyan részek, ahol a szomszédos lyukkal közös fal túl vékony, azt évente négyszer meszelik, mert ott a fal a másik üreg miatt jobban áthidegszik és foltos lesz. Akinek nem telik, az csak egy csepp vizes mésszel csapkodja be a falat, A falak meszelésén kívül rendszeresen végzik a 351