Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

a SÍROK felirat 0 betűjéhez kiágazó kis közt, esetleg patakot, ahol ugyancsak állnak házak. Ez a terület ma a Pincéskút. Az egri úttól délre, vele némileg párhuzamosan még egy patak jelzése látszik, ez a Szabási patak, melynek déli oldalán fedezhetünk fel házakat. Ennek a területnek mai neve Kőlyuk sor, nyugati vége pedig a Juhász-szög. Mind a két utca vagy házsor egy északnyugat-délkelet irányú utcába torkollik, melynek mindkét sora szabályosan és sűrűn beépítettnek látszik, kivéve az északi rész nyugati oldalát, amit a hagyomány ma Papkertnek nevez. A térkép nem tüntet fel házakat a terpesi út mentén, ez a terület tehát 1780 után épült be. A falutól északra a vár jelzése látszik, de nem találjuk a térképen a templomot. A település további fejlődéséről csak mintegy hetven év múlva, 1848-ból nyerünk részletesebb adatokat. Egy 1856-ban keletkezett irat a Károlyi-birtok népességét sorolja fel, rekonstruálva az 1848. évi állapotot, amikor a váltság megállapítása érdekében a birtokos maga vallja be, annak idején hány jobbágya és zsellérje volt. A Károlyi családnak akkor tizenhat és fél jobbágytelke és hetvenhárom házas zsellérje volt Sírokon, akik közül a bevallás szerint tizenhárom személy kőlyukba lakos. Ez utóbbiak után a gróf nem kapott kárpótlást, pedig állítása szerint ezek is robotkötelesek voltak. Igaz, hogy a kőlyukba lakók nem évi 18 napot szolgáltak, mint a többi zsellér, hanem csak 9 napot. Nevüket is felsorolják az 1856. évi állapotnak megfelelően és ugyanakkor feltüntetik az 1848 óta bekövetkezett változásokat. Ebből kiderül, hogy nyolc év alatt a tizenhárom kőlyukból öt cserélt gazdát.

20 A számozást alapul véve, a barlanglakások négy csoportban helyezkedtek el: a 26-32. számig lakott az első csoport; az 55-58. számig a második; magában állt a 67. számú lakás; és külön a 71. és 72. számúak. További adatok hiányában a csoportokat helyileg azonosítani nem lehet. 1858-ban összeírás készült a falu egész lakosságáról annak kimutatásával, hogy korábban ki melyik földesúrnak volt jobbágya vagy házas zsellérje. Az összeírt 182 családfő között tizenkilenc nevéhez a „kőlyuk" megjegyzést tették, de a barlanglakások száma csak tizenhat volt, mert egyben két család, egy másikban pedig három család lakott (110. és 114. szám). A kőlyukakból tizenöt a Károlyi-birtokon, egy pedig a Szentkirályi birtokon volt. A számozás alapján itt a barlanglakások három csoportja különíthető el: a 79-88. számig és a 110-től a 115. számig terjedők, továbbá a 173. számú lakás, mely távolabb lehetett a többitől. Ügy tűnik, ezek nagyjából megegyeznek az előző, Károlyi-féle összeírás adataival, a kettő összevetése azonban néhány megállapítást tesz lehetővé: a barlanglakások száma két év alatt hárommal gyarapodott; a régi lakók közül három (a 31., 67. és 71. számú lakásokból) 1858-ra eltűnik ; ugyanakkor hét név változatlan ; kettőnél csak a keresztnév változik, tehát öröklődés következhetett be, egy esetben a korábbi egy név helyett hármat jegyeztek be (Dobos család 114. szám); a barlanglakók között nyolc egészen új névvel találkozunk (80., 83., 84., 87., 110., 111., 112., 173. számú).

21 Időrendben következő névsorunk 1862-ben keletkezett, mint Sir ok község határának rendezés előtti telekkönyvében a beltelek tulajdonosok felsorolása.

22 Az irat értékét nemcsak az minősíti az eddigieknél magasabbra, hogy közli a beltelkek kiterjedését, hanem azért is, mert megmaradt az az 1860-ban készült térkép, ami valószínűleg a telekkönyv segédlete volt.

2

' Az 1862. évi telekkönyv az eddig felsoroltak mellett még azért is értékes, mert ez az utolsó hivatalos névjegyzék, amelyben a barlanglakások és lakóik szerephez jutnak. Az 1863-ban megkötött Úrbéri, s Tagosítási, úgy elkülönözési per Egyesség visszatér a pinczeházakban lakó zsellérek ügyére és mindegyik számára biztosítja a házas zsellérek fél illetőségét azzal az indokolással, hogy a földesúri váltság idején minden barlanglakó után a földesurak fél zsellér után járó kárpótlást kaptak. Az egyezség a lyukak lakóit azonban nem sorolja fel, sőt nyilvánvalóan nem a legújabb helyzetet vette alapul, mert tizenhat zsellérről ír, míg az 1862. 330