Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

A gyöngyösi, egri és pétervásári járás arányszámai tehát magasabbak az országos átlagnál, de így sem fejezik ki azt a tényleges helyzetet, ami a járásoknál még szűkebb körzetekben vagy egyes községeken belül volt érvényben. E három járás területén voltak és vannak községek, ahol a statisztikai adatok a kőépítkezés általánosságát vagy túlsúlyát bizonyítják, alapul véve a kő- és téglafalazatú házak számarányát. Gyöngyösi járás: Abasár 90% Pálosveresmart 95% Markaz 96% Gyöngyössolymos 97% Gyöngyöstarján 99% Egri járás: Egerszalók 93% Felnémet 95% Demjén 100% Kisnána 100% Tarnaszentmária 100% Pétervásári járás: Mikófalva 79% Sirok 98% Szentdomonkos 91% A statisztikai felmérés országos érvénnyel bíró, egységes kategóriákat állított fel, így a ház anyagát tekintve az első volt ezek között a kő- és téglaházak megnevezésű osztály. Parasztházak esetében ebben az időben - területünkön - téglafalú ház vagy egyáltalában nincs, vagy olyan kis mennyiségben van, hogy a százalékolásnál elhanyagolható; nem tévedünk tehát nagyot akkor, ha a rovat számadatait a kőépületekre vonatkoztatva fogadjuk el. Nagyobb hiba azonban, hogy a kőépületek számának összegezése során nem tettek különbséget a földre épített kőfalú ház és a kőbe vájt barlanglakás között, bár kétségtelen, hogy a kérdés nem országos jelentőségű, de éppen itt, a Bükk hegység déli és nyugati szélein különleges fontosságú. A statisztikai felmérések közölt adatai tehát egyrészt meggyőznek bennünket arról, hogy Észak-Magyarország egyes tájain a parasztság építő gyakorlatának nemcsak lényeges összetevője a kő alkalmazása, hanem sokszor jellemzője is; másrészt rádöbbentenek arra, hogy a népi építkezés egy rendkívüli, anyagában, szerkezetében és for májában minden mástól eltérő módja kimaradt e számbavételből. A barlanglakás azonban nemcsak a statisztikai közlésekből maradt ki, hanem a múlt század földrajzi-statisztikai szótáraiból, leírásaiból, vagy a XVIII-XIX. század ma már levéltárakban őrzött összeírásaiból is. Pedig a szociográfiai leírások és a néphagyomány segítségével megbecsülhető számok ennek a háztípusnak és életmódnak széles körű eltériedettségét vallják. A Miskolcnál kezdődően a Bükk hegység lábainál a Tárnáig húzódó vonal mellett, mintegy 17 településben majdnem ezer barlanglakás volt a két világháború között és ezekben a kőbe vájt házakban körülbelül ötezer személy élt.

2 A kőbe vájt lakás az irodalomban többnyire a gazdasági-társadalmi elesettségnek, a lakáskultúra ősemberi szintjének és a higiénia teljes hiányának szomorú példájaként kapott szerepet. Felszámolására már az 1920-as években történtek erőfeszítések, majd 1945 után szinte folyamatosan történnek és e lépések eredményeként a barlanglakások száma napjainkra már erősen lecsökkent. A kormány célkitűzései a IV. ötéves terv lakásépí326