Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Katona Imre: Az apátfalvi kőedénygyár első évtizedei
9-i szám egyik közlése szerint „E napokban került ki távol Hollandiából városunkba jött 's keblében letelepült Hüttner úr' nagy költséggel készített papírgyárából az első papiros, melly minden tekintetben megfelelt reményünknek." Tehát, míg Hüttner József Bretzenheim költségein Morvába tanult, a pécsi papírgyáros Hollandiából került Baranyába. Noha az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy nem a Telkibányáról Miskolcra szökő, innen pedig - Butykay 1841-es bukásakor - Apátfalvára költöző Hüttner József alapította és vitte sikerre a pécsi papírgyárat, a kérdés megnyugtató tisztázása mégis Molnár László érdeme. Molnár adatai szerint Hüttner továbbra is Apátfalván maradt egészen 1852-ben bekövetkezett haláláig. így tehát Hüttner tevékenységének Telkibányán és Miskolcon kívül Apátfalva a harmadik, egyben leghosszabb állomása. Rövid, mindössze 38 évet kitevő életéből Telkibányán és Miskolcon együttvéve sem töltött annyi időt, mint Apátfalván. Nem véletlen tehát, hogy apátfalvi működése emlékanyagon is konstatálható. 1967-ben - szerencsés körülmények között - sikerült egy olyan préskorongon készült miskolci kőedénytálat vásárolnunk, mely nemcsak díszítésre, hanem méretre is hasonló a telkibányaiakhoz. Szélén hullámos, peremén ugyanolyan domborított akantuszleveleket, öblében pedig nyolcágú rozettát találunk, mint a telkibányaí edényeken. E tál típussal 1837 és 1842 között találkozunk az Iparművészeti Múzeum telkibányai tárgyai között. 14 E telkibányaikkal 15 teljesen egyező kőedánytál fonákján 16 „MISKOLCZ 838" jegy látható. A jegy felett benyomott római kilences, az évszám alatt jobbra pedig egy nagy H betű van. Míg a nagy H betűt a jegytől függetlenül nyomták a masszába, a római szám a „MISKOLCZ 838" jegy tartozéka. E táltípussal a telkibányai formák között évtizedekig találkozhatunk. Sőt, egy másik telkibányai táltípust is találhatunk a miskolci kőedények között. Ennek pereme is hullámos és öblében plasztikus szőlőfejek, levelek találhatók. A miskolci tál jegyében „Butykay Miskoltzon" bélyeg van, míg az egyik hasonló mintájú telkibányai tálon ugyanúgy megtalálható a nagy H betű, 17 mint az akantuszleveles, öblében plasztikus rozetta-díszes, 838-as évszámú miskolci tálon. Bár a másik plasztikus szőlőmintás telkibányai tál 853-ban készült 18 - másfél évtizeddel később -, az előbbi tál fonákján található H betű itt is csak az alkotó nevét jelölheti. A tálak mintáinak azonosságából feltételezhető kölcsönhatás - a jegyek évszámai szerint - 1837 és 1852 közé tehető. Miután a típusokkal Telkibányán már 1837-ben - tehát egy évvel előbb mint Miskolcon - találkozhatunk, szinte magától adódik a következtetés, hogy a minta nem Miskolcról került Telkibányára, hanem fordítva: Telkibányáról vitték Butykay miskolci kőedény gyárába. A jegy mellett benyomott H betű kétségtelenül mutatja, hogy a típusok készítőjét egy olyan H betűs vezetéknevű művészben kereshetjük, aki a fent körülírt időpontban került át a telkibányai gyárból Butykay József miskolci kőedénygyárába. A titokzatos művész alig lehetett más, mint az a Hüttner József, aki - Mihalik szerint 19 - 1838-ban szökött át Telkibányáról Miskolcra és itt elsőként állított elő porcelánt. Bár eddigi adataink szerint Hüttner a porcelán titkát vitte át Telkibányáról Miskolcra, mégis érdemes közelebbről megvizsgálnunk, valóban így áll-e a kérdés, vagy az egész csak téves interpretáción alapul. A Bretzenheim-levéltár iratai szerint - olvashatjuk Mihaliknál - Hüttner József „a T.Bányai Porczellán Gyár Igazgatója" levélben követelte annak a 3200 pftnak a visszafizetését, melyet néhai apja még 1829-ben adott a telkibányai porcelángyár céljaira. Közben azonban a kérelem benyújtása és megtárgyalása közötti időben édesanyjával együtt átköltözött Miskolcra minden előzetes jelentés, indokolás nélkül és a miskolci kőedénygyár szolgálatába szegődött. Ügyének első tárgyalására az 1838. 266
