Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Katona Imre: Az apátfalvi kőedénygyár első évtizedei

augusztus 29-i igazgatósági ülésen került sor, amikor már a miskolci kőedénygyár alkalmazottjaként tevékenykedett. Miután kérelmüket elutasították, özv. Hüttner Mátyásné újabb beadványban követelte a férje telkibányai gyárba fektetett tőkéjének visszafizetését. A Patakon tartott november 7-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvének 6. pontja szerint a követelést még akkor sem teljesíthetnék, ha ,,a' folyamodó s fija a Fabrikot hivtelenül el nem hagyták, 's annak titkát más idegeneknek el árulva önnön hasznokra nem fordították volna . . ."

20 Mihalik szerint Hüttner József és anyja a porcelán titkát vitték át Telkibányáról Miskolcra.

21 Erre vonatkozóan ugyan semmi írásos támpontunk nincs, viszont az első miskolci porcelánokon 838-as benyomott évszám látható s ez Mihalik feltevését látszik igazolni. Molnár László szerint ugyan „Hüttner József ismerte a porcelángyártás titkait", de - mint írja - „már Hüttner előtt is volt a gyárnak olyan munkása, aki értett a porcelán készítéséhez.

22 Mielőtt egyik vagy másik feltevést elemeznénk, vegyük szemügyre az 1838. augusztus 29-i és november 7-i igazgatósági ülések jegyzőkönyvének bejegyzését. Mi a közös és mi az eltérő a két bejegyzésben? A herceg elnökletével 1838. augusztus 29-én Patakon megtartott első igazgatósági ülés elutasító döntését kizárólag azzal indokolja, hogy a folyamodó maga mentette fel az uradalmat követelése teljesítésétől, mert szolgálatát időközben „hivtelenül" félben hagyta és minden jelentés nélkül máshová költözött. Hüttner Mátyásné levelére válaszolniuk kellett, ezért a november 7-i igazgatósági ülés már körültekintőbben indokol, de a szolgálati hely elhagyása egyebek mellett itt is olyan érvként szerepel, mely felmenti az uradalmat a szerződés teljesítése alól. Ugyanis a szerződés a gyár felvirágzásához, állandó jövedelmének biztosításához köti a befektetett összeg visszatérítését, ezért a követelés elutasításának indokai elsősorban nem a fellendüléshez, hanem a hanyatláshoz, a gyár zülléséhez vezető okokra vonatkoznak. Ilyenek: a gyár cserbenhagyása, titkainak elárulása, melyekről a november 7-i jegyzőkönyvben olvashatunk. Felmerül a kérdés, valóban áruló volt-e Hüttner, vagy csak az uradalom tüntette fel ilyennek, hogy követelését elutasíthassa. Hüttner József és anyja távozása hozta-e súlyos helyzetbe a gyárat, vagy a gyár súlyos helyzete, az uradalom pénzügyi zavarai indították Hüttnert és anyját arra, hogy Telkibányát elhagyja és Miskolcon letelepedjék. A válasz azonban csak a gyár korabeli viszonyainak elemzésével adható meg. Mindeddig úgy tudtuk, hogy a telkibányai porcelángyár az 1830-as évek végére már nemcsak az alapításkor befektetett tőkét és annak kamatait térítette vissza, hanem tetemes hasznot is hajtott az uradalomnak.

23 A gyár egykori költségvetését tartalmazó extraktusokban jelentős évi tiszta jövedelmet könyveltek el, s ebből Hüttner Mátyás igazgatói tevékenységét hasznosnak, sőt kiemelkedőnek minősítették. Ezzel szemben, ha az extraktusok adatait elemezzük, megdöbbentő képet kapunk a telkibányai porcelángyárról. 1833-ban például az extraktusok szerint összesen 19 830 ft-ot fordítottak a porcelángyárra. Ebből 9185 ft az építkezési költségekből adódik, tehát a gyárra ebben az évben reálisan a két tétel különbségét, vagyis 10 645 ft-ot fordított az uradalom. Összesen 6122 ft értékű áru készült 1833-ban Telkibányán, melyből ténylegesen csak 4727 ft-ot inkasszáltak be 1394 ft kintlévőséggel szemben. Ha a gyárba fektetett 10 645 ft-ból kivonjuk az áruban amortizálódott 6122 ft-ot; 4523 ft összeget kapunk, mely az extraktusokban „kitétetik" címmel szerepel. Ez vezetett arra az összegezésre, hogy a gyár 1833-ban 4522 - ft hasznot hozott.

24 Ez az összeg ténylegesen a gyárba invesztált 10 645 ft-nak még a felét sem teszi ki, ily módon az üzem nem haszonnal, hanem súlyos ráfizetéssel dolgozott. Hasonló a helyzet 1834-ben, 1835-ben, sőt 1837ben is.

25 A három említett esztendőben összesen 13 500 forintot fizetett rá az uradalom a telkibányai porcelángyárra. Az 1838. szeptember 6-i igazgatósági ülés egyik adata 267