Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Katona Imre: Az apátfalvi kőedénygyár első évtizedei

ban már csődveszély fenyegette. Ekkor azonban ügyes pénzügyi machinációval, mindenekelőtt azonban Götz és Bahr pesti kereskedők hathatós támogatásával sikerült kitérnie a csőd elől. Egyébként Butykay után alig néhány hónappal Götz és Bahr kereskedők ellen is kimondja a Pesti Törvényszék a csődöt, így a kereskedőtársak és a Miskolci kőedénygyár számos érdekes vonatkozására fény derül. E peres akták tanúsítják, hogy Butykay fizetésbeli tehetetlensége már 1835 végén nyilvánvaló, így érthető, ha munkásait, alkalmazottait sem fizeti annak rendje-módja szerint. Valószínűleg e miatt hagyja el Schnier András és munkatársai - a Verkführer és 2 szakmunkás a miskolci kőedény gyárat. A Schnierek egyébként Egerben telepednek le, mert 1854ben Schnier Antal - feltehetően Schnir András négy gyereke közül az egyik - az apátfalvi gyár egri bizományosa, amint ezt Vahot leírása elárulja. A levélből még az is kiderül, hogy a Verkführer szakértelme nem elegendő, ezért már fel is merült Schnierben, hogy egy nála szakképzettebb Verkführert alkalmaz. Lehet, hogy éppen a gyártott edények alapján alakul ki ez az elfogultságtól nem mentes, mégis megszívlelendő vélemény. Ma már bizonyos, hogy a gyár létesítése nem fűződhet Hüttnerhez, aki nem az első bérlő volt Apátfalván, hanem leglább a második vagy harmadik. Hüttner apátfalvi bérlősége tiszavirág-életű volt. Mivel „csekély anyagi erővel birván" csak néhány évig tudta kézben tartani a bérleményt s az árendából bíróilag kiutasíttatik.

13 Sokáig úgy tudtuk, hogy innen Pécsre költözött, s itt, mintegy hátat fordítván a porcelán- és kőedénygyártásnak, papírgyárat szervez. Miután e papírgyárat egykori leírásaink még 1845-46-ban is mint szerveződőt emlegetik, hihető volt, hogy apátfalvi időszaka után - mint kudarcot vallott - ment le Pécsre. A második, 1843-as iparegyleti kiállítás tárgyjegyzékének 14. lapján azonban szerepel egy Hüttner nevű pécsi „papírgyár-tulajdonos", aki kétségtelenül azonos azzal a Hüttnerrel, akit 1845/ 46-ban emlegetnek újságjaink. Hüttner József 1842-ben - bizonyára tavasszal - még Miskolcon van, csak nyáron vagy ősszel, a porcellángyár leállítása után megy át Apátfalvára. Ez az adat Vahotéval is megegyezik, aki 1852-ben „mintegy 10 évvel" ezelőttre teszi Hüttner apátfalvi bérleményének kezdetét, akinek az 1845-46-ban emlegetett Hüttnerrel való kapcsolata aligha vitás. Ebből az adatból viszont kitűnik, hogy a pécsi Hüttner-féle papírgyár már 1843-ban - ha nem előbb - javában üzemelt. Ily módon lehetetlenség a kőedénygyáros Hüttnert az események már ismert folyamatosságába illesztenünk, mert még gondolatilag sem lehetséges, hogy az 1842 második felében Apátfalvára költöző Hüttner előbb megszervezi, beindítja a kőedénygyártást, majd anyagi lehetőségei kimerültek és csődbe jut, bíróságilag kiutasítják a bérleményből, végül Apátfalvárói Pécsre költözik és felépíti a papírgyárat. E sok fáradságot és nem kevés anyagiakat igénylő feladat-sort a rendelkezésre álló egy esztendő alatt egyszerűen lehetetlenség elvégezni. Már ez is kizárja, hogy a pécsi papírgyáros Hüttnert a Telkibányáról Miskolcra, majd Apátfal vára költöző Hüttner Józseffel - Hüttner Mátyás fiával azonosítsuk. Szerencsére olyan adatokkal is rendelkezünk, melyek kizárják a két személy azonos voltát. A kőedénygyárost Hüttner Józsefnek hívják, a pécsi papírgyárost pedig az 1843-as tárgymutató szerint Hüttner J. Keresztélynek. Nem tudjuk, hogy Hüttner Józsefnek két keresztneve volt-e, annyi bizonyos, hogy a peres akták közt mindig csak Hüttner Józsefnek és sohasem Hüttner József Keresztélynek említik. A tárgymutató német szövegéből végül kiderül, hogy a pécsi papírgyáros nem Hüttner Józser, hanem Hüttner János Keresztély volt, következésképpen két egymástól független személlyel állunk szemben. Ezt életrajzi adatok is megerősítik. A pécsi Hüttnerre vonatkozólag már 1840 elején olvashatunk a pozsonyi Hírnökben. Az április 265