Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Katona Imre: Az apátfalvi kőedénygyár első évtizedei

lehetett. Hüttner pusztán néhány évig bérelte az apátfalvi gyárat. Molnár szerint ugyanis 1843 végén találkozhatunk vele Apátfalván első ízben, az időpontot azonban egy-két évvel előbbre hozhatjuk. Ugyanis Hüttner távozása Miskolcról az ottani gyár csődjével magyarázható. Hüttneren kívül sokan elhagyták Miskolcot. Többen közü­lük Apátfalván tűnnek fel, másokat pedig Szilván (várad) on kereshetjük. A Miskolc­ról északkeletre fekvő Telkibánya alig kerülhetett szóba a kőedénygyártók új munka­helyéül, hiszen többen közülük - így Hüttner és sógora Heiszl Antal is - már dol­goztak Telkibányán, Hollóháza pedig - éppen Butykay csődjekor 1841-42-ben - tu­lajdonos nélkül vesztegelt. 11 Hasonlóképpen a kassai kőedénygyár sem üzemelt ekko­riban. Butykayra 1841 végén mondták ki a csődöt. A gyár 1842 elején kerül legválságo­sabb szakaszába. A csődper okozta bizonytalanság és átmeneti munkaszünet miatt a munkások jó része búcsút mond Miskolcnak és a szomszédos kőedénygyárban keresi boldogulását. Így azonban legfeljebb 1842 elejétől 1846 végéig terjedhetett Hüttner bérleti ideje. Nehéz elképzelni, hogy ennyi idő alatt megtörtént a templom mellett álló posztógyárul szolgáló épület kőedény gyárrá való átalakítása, sőt az üzem teljes kapa­citásának kialakítása. Nem valószínű tehát, hogy „a gyár berendezésének létrehozását is neki tulajdoníthatjuk". Ez a tulajdonos egri szeminárium feladata lehetett. A gyár készítményei alig alig különböznek más magyarországi kőedénygyárak munkáitól. Az Iparművészeti Múzeum és az egri Dobó István Múzeum apátfalvi gyűj­teményének tanúsága szerint mégis elsősorban Telkibánya és Murány készítményei állnak formai és díszítési szempontból legközelebb Apátfalva készítményeihez. Az 1846-os kiállításra küldött tárgyak kísérő jegyzékéből jutott Molnár arra a megálla­pításra, hogy a kék szegéllyel említett, födeles leveses csésze (leveses tál) és leveses tányér díszítése megegyezik az úgynevezett Wiener Ranftlmuster-ral, azaz a bécsi por­celángyár XIX. század elejei máz alatti kobaltkék vonalas festésű díszítésével. Ilyen díszítésű edényeket azonban a legtöbb hazai kőedénygyár munkái között találhatunk, Pápán ugyanúgy mint Herenden, Körmöcbányán, Murányban vagy Hollóházán - az 1840-es, 50-es években. Fischer Mór első, 1840-es évjegyű tárgyai között ugyanúgy megtalálhatók, mint a gyár 46-47-es készítésű edényein. Ezért nehéz e díszítésből pon­tos, évekre menő készítési időt feltételezni. Az azonban biztos, hogy az apátfalvi gyár 1845/46-os készítményein is megtalálható a máz alatti kobalt díszítés. A hazai kőedé­nyek közt zöld kontúros levesestányér díszítés is előfordul. Molnár szerint „az apát­falvi edényekből ilyen eddig nem került elő". Majd arról ír, hogy „egyetlen zöld sze­gélyes díszítésű edény ismeretes" a magyar emlékanyagban. A hengeres formájú em­pire kannát - mely Keresztes Istvánné (Keresztes Tiborné helyett!) budapesti magán­gyűjteményében található - a pápai kőedénygyár készítette. Az empire díszítésű kan­nát egy szélesebb és egy keskenyebb körbefutó máz alatti zöld csík díszíti. Arra te­hát, hogy kedvelt volt-e e minta vagy sem, alig felelhetünk, mint ahogy azt sem ért­jük Molnárnál, hogy „előfordulása Pápán csak azt bizonyítja, hogy az volt az egye­düli gyár, ahol állandó kísérleteket folytattak a díszítések és formák kialakítására." Ugyanis ilyen zöld kontúrú leveses tálat az Iparművészeti Múzeum apátfalvi tárgyai közt is találhatunk, méghozzá - mint tanulmányunkból kiderül - alkotójában a volt apátfalvi bérlőt, Hüttnert tisztelhetjük. A tál jegye: APÁTFALVA, de az A, A és V betűk kalligrafiája eltér más, ugyancsak APÁTFALVA-feliratos jegyek betűitől. Ugyan­is az A, Á és a V betűk jobb szára majdnem merőleges a betűtalpra, míg a többi be­nyomott APÁTFALVA-feliratos jegyek hasonló betűinek mindkét szára jobbról, bal­ról egyenlően összetart. Kétségtelen tehát, hogy e jegyet viselő tárgyak Hüttner idejében 1846 előtt, de mindenképpen 1842 és 1846 között készültek Apátfalván. Ugyancsak Molnár említi, hogy az apátfalvi plébánia anyakönyvében, 1844-ben 262

Next

/
Oldalképek
Tartalom