Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

építményből hat még ágasfával és szelemennel, de kettő már anélkül, tehát szarufával épült (Raitlinger és Helle). Érdemes rámutatni, hogy egy helyen (Linkes) kiutalnak négy koszorúágast, három alkalommal pedig (Tót, Pintér, Juhász) 6—6 darabot igényelnek, de nem kapják meg: az építő gyakorlatban akkor már valószínűleg elterjedt vályog falazat ellenében a régi technikához, a sövény falhoz ragaszkodás jelei ezek. A „pitvar és kamra" néven szereplő építmény az ajtófélfák számát tekintve nem mindig volt kétsejtű: általában 2—2 pár ajtófelet igényelnek ugyan, de két esetben három párral is találkozunk. Valószínű, hogy még egy kamra csatlakozott ezekhez, közvetlenül az udvarra nyíló ajtóval. — Mind a fentebb ismertetett ház-komora beosztású kétsejtű ház, mind az egyetlen pitvar igénylés, mind pedig a pitvar-komora helységekkel történő alaprajzi fejlesztés arra vall, hogy Makiáron ebben az időben számos egysejtű ház volt, ami egyrészt az új telepesek szakaszos építkezésének, másrészt helyi tradíciónak, sajátosságnak tulajdonítható. A lakóépület kategóriájába soroljuk — feltételesen — a „komorát" is, amit heten akartak építeni. Az igények öt esetben egy ágasfát és egy szelement tüntetnek fel, ezeket a ház már meglevő sejtjeihez építették, de két jobbágy 2—2 ágasfát kér, amiből gyanítható, hogy ezek a komrák nem a házhoz épültek, hanem attól különállóan. Az igénylők között felsorolt két német telepes egyike ágasfával és szelemennel, de a másik szarufás szerkezettel épít. A kamrák között kettő is két sejtűnek épült, az egyik szokatlanul nagy mérettel: tizenhat horgassal és mestergerendával. A kamra megnevezés tehát nemcsak a lakóház harmadik, hátsó helyiségét jelenthette, hanem az udvaron, a háztól különálló, kétsejtű épületet is. Gazdasági épületek. A negyvenhét istálló céljára benyújtott anyagigénylés közül kiválasztható négy ,,új gazda" kérése, amelyek alkalmasak arra, hogy belőlük teljes épületeket rekonstruálhassunk. A négy új gazda (Anga István 49. sz., Nóvák János 55. sz., ifj. Uj Mihály 71. sz., Varga András 76. sz.) igénylése alapján következtethetünk az istállók falának anyagára, továbbá a fal és a tető szerkezetére, az alaprajzi elrendezésre. Az igények nagyságában mutatkozó eltérések méretbeli különbségekre vallanak. Mind a négy istálló egy szelemennel és két ágasfával készült, de a horgasok száma tizenkettő, tizenhat és tizennyolc pár, az épületek hossza tehát különböző volt. Ennek ellenére a falak vázát alkotó koszorúágas mindenütt négy darab, ugyanígy az által- és vízvezetőgerendák száma is. A fonott fal legfontosabb alkotó elemét, a vesszőt az épületek méreteitől függően különbözőképpen igényelték: a legnagyobb ólhoz négy szekérrel, a többihez két szekérrel. Ugyanígy kezelték a karót is: a legnagyobb istállóhoz két szekérrel, a többihez egy szekérrel használtak fel. Az eddigieknél nehezebb feladat az igénylések azon adatait értelmezni, amelyek az ajtófélfákra és ezeken keresztül az épületek alaprajzára vonatkoznak. A négy istálló közül három számára két pár és egy számára három pár ajtófélfát igényeltek, az istállókon tehát két, illetve három ajtó lehetett. Ezek az adatok nézetünk szerint úgy magyarázhatók, hogy az épületekben nemcsak egy, hanem két, külön bejáratú istálló is volt, akár azért, hogy külön tartsák a szarvasmarhát a lótól, akár azért, hogy a beszállásoló katonaság rendelkezésére lehessen az egyiket adni.

30 Emellett feltételezhető még az is, hogy az istállónak nevezett épületben az állatok elhelyezését szolgáló helyiség mellett külön bejáratú, más rendeltetésű helyiség is volt (pl. szerszámos kamra, gabonás kamra, szín, boros kamra stb.). Összegezve, az új gazdák tervezett istállói egy esetben háromsejtűek, három esetben pedig kétsejtűek voltak. Az istállóra vonatkozó igénylésnek csak egy részéből lehet egész épületet összeállítani, a többi anyag csak tatarozásra lehetett elegendő. Véleményünk szerint az igények alapján 270